A „Hegykői”, mint bélyeg

Minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy soproninak lenni önmagában cseppet sem érdem, azt tettekkel, hitvallással, városszeretettel lehet csak kiérdemelni. Ugyanakkor az sem lehet szitokszó, ha valaki nem itt született, vagy pályáját nem itt kezdte el. Mindennek ellenére az egyik versenybeszálló ellenzéki polgármesterjelöltünket a Fidesz-KDNP pártszövetség folyamatosan „hegykőizi”. Mintha származása, lakhelye valami óriási vétek, sőt bűn lenne az önkormányzati választások kampányában. Az ilyen nézeteket képviselőknek csak egy kicsit kéne a város múltjában körbetekinteniük. Sopron híres emberei közül szinte minden második nem itt született, sőt iskoláit, pályáját sem itt kezdte el városunkban. Az más kérdés, hogy szakmájukban, hivatásukban, kiemelkedő tudásukban és szellemi tenni akarásukban, önmegvalósításukban Sopronban jutottak el a csúcsokig. Itt valósították meg álmaikat és váltak nemes érdemű soproni polgárokká, akik otthont adó városukért egytől egyig rajongtak. Ilyen volt például Paur Iván, Kolbenheyer Mór, Sopronyi-Thurner Mihály, Csatkai Endre, Frankenburg Adolf, id. Storno Ferenc, Soproni Horváth József, Dr. Király Jenő. Érdemeiket az Aranykönyv 2000 részletesen ismerteti. Ők mindannyian beírták nevüket a város történetébe, de országos hírnévre is szert tettek. Közülük is kiemelkedik Sopronyi-Thurner Mihály, akit például a város legnagyobb polgármesterei között tartunk nyilván. Az ő nevéhez fűződik egyebek között az, hogy Sopron minden időkre a Leghűségesebb város , Civitas Fidelissima címét és elismerését kivívhatta. Thurner Mihálynak elévülhetetlen érdemei, hogy aktívan részt vett a népszavazás mozgósításában, lebonyolításában és sikerében. Érdemes szólni Soproni Horváth Józsefről is, akit az ” akvarell poétájaként” tisztelünk, és nem csupán városunkban, hanem a magyarországi művészettörténetben egyaránt.  Ki tagadná, hogy az egyébként kemenesszentpéteri származású festőművész, jogosan vívta ki a „Soproni” előnevet is. Ezért gondolom azt, hogy megbélyegzően használni, szinte lejárató hangsúllyal a „hegykőit” nemhogy igaztalan, de egyenesen sértő is, mindazok számára ugyancsak, akik valaha más településről, az ország egyéb területeiről jöttek városunkba, de itt találták meg befogadó otthonukat, itt terebélyesedett ki szellemi nagyságúk, amit aztán önzetlenül Sopronnak és a Hazának adtak.

Képen: Sopronyi-Thurner Mihály