Gond van a becsülettel

„Nálunk a munka becsület és dicsőség dolga”. Híres hírhedt felirat az Almásfüzitői Timföldgyár homlokzatán. Már gyerekkoromban megismerkedtem vele, amikor Komáromból arra  bicikliztünk a barátaimmal. Mindig kinevettük a sztálinista propaganda remekét.Valójában gyűlölködnünk és öklünket összeszorítva átkozódni kellett volna, mert az én legjobb barátaim valódi”reakciósok”, osztályidegenek gyülekezetéből állt. Tibi( szegény az idén tavasszal halt meg) édesapját kicsi fűszerüzlete miatt hurcolta meg a Rákosi rendszer, és a Kádár korszak alatt szabadult, ráfogták, hogy feketézett. Évekig varrónő édesanyja tartotta el a családot egyszál maga, éjt nappallá téve dolgozott egyszobás lakásukban, csupán akkor élhettek kicsit már  jobban, amikor Tibi bátyja munkába állt. Másik barátom Andris édesapja maszek fogtechnikus volt. Saját műhelyükben reggeltől estig fogpótlásokat készítettek. Ott görnyedt a családfő és a felesége,  Mici néni egész nap a fúrógépek mögött, szorgalmuk és kitartásuk örök példa marad számomra. Az én  apám pedig ugyancsak maszekként, rádiókat és tévéket javított. Akadt számos olyan karácsonyunk, amikor apám még szenteste is a készülékeket babrálta, mert sokaknak egyetlen szórakozása a tévé volt, és kikönyörögték az emberek, hogy megjavítsa azokat. Ilyenkor csak a maszek ment ki hozzájuk, a gelkásokat hiába is várták volna,  az állami műszerészek már régen ott csücsültek az ünnepi asztalnál, amikor jó apám végre hazaért hozzánk kimerülten és  fáradtan. Ők megelőzték korunkat, kisiparosok voltak egy a magántulajdont gyűlölő és kiszorító társadalomban. Csak úgy tudtak talpon maradni, ha erejüket megfeszítve robotoltak. Rá is ment az egészségük erre, egytől egyig korán meghaltak, vagy megrokkantak. Mi pedig már gyerekfejjel megtanultuk mi az igazi munka. Annyi bizonyos sohasem a becsület dolga, hanem olyasmi, amit az emberfiának egyszerűen meg kell csinálnia, ha élni akar, ha a családját el akarja tartani egy diktatórikus rezsim könyörtelen nyomása alatt. Éppen ezért döbbenten olvastam tegnap, hogy Orbán Viktor a jogállamiság megsértése miatt őt kritizáló finn államfőnek azt nyilatkozta, hogy a jogállamiság Magyarországon nem jogi, hanem becsületbeli kérdés. Megdöbbentem, mert felidéződött bennem a múlt, nyersen és letaglózóan visszaköszönt a almásfüzitői gyáron ma is ott hivalkodó felirat álsága és igaztalansága a fenti összefüggésben használva. Mert a munka számomra továbbra is munka. A jog pedig egyszerűen csak jog. A becsület szó pedig becsület, amit csak akkor használunk, ha feddhetetlenségről, tisztességről, egyenességről, őszinteségről beszélünk. Nem véletlen ,hogy a miniszterelnöki kijelentésre rengetegen felkapták a fejüket, köztük Bródy János is, és a Kossuth-díjas dalszerző közre is adta: „Ha a jogállamiság Magyarországon nem jogi, hanem becsületbeli kérdés. … akkor gond van a becsülettel…”

hozzászólások lezárva.