„Jót s jól”
Negyven év után az ember érthetően egyfajta számadást készít. Felteszi a kérdést önmagának, hogy vajon megérte-e? Megérte -e a küzdelem, ami egy zsurnaliszta pályájának nagy részét kitölti. És amennyiben mindig komolyan vette ezt a hivatást,akkor tudnia kellett, hogy nem liliomkertben lépked, amikor a közélet gyakori viharaiban kellett a hajóját ügyesen navigálnia. Úgy van az, hogy pályám csaknem felét az előző rendszerben töltöttem ki. Amikor a mérleget készítem, ezért figyelembe kell venni,hogy egy sokkal nehezebb korszakban, kellett helyt állni. És nekem ez a helytállás azt jelentette,hogy „Jót s jól!” ahogy a nagy titok megfogalmazója Kazinczy Ferenc ezt az írástudók örök mértékének adta meg. A pártállam idejében is lehetett jót és jól írni. Akkor is lehetett a nagy elődök nyomdokain haladni.Azt hiszem saját késztetéseim eredményeként legtöbbnyire az EMBERT, a humánum szerteágazó jelenségeit szolgáltam írásaimban. Ezért írtam rengeteg portrét, riportot, jegyzetet és még karcolatokat is. Ha csak lehetett kerültem a politikai indíttatású cikkeket, még ha az kötelező jellegű feladat is volt akkoriban. Aki ebben kételkedne, annak csak ajánlani tudom,hogy lapozza fel a Kisalföldben és a többi napilapban, magazinban akkor megjelent cikkeimet. Soha nem vártam vállveregetésre, jutalomra, különféle díjakra. Szerintem régen rossz, ha az újságírót megdicsérik cikkeiért, ünnepi asztalt készítenek számára, piedesztálra helyezik, mert akkor ez azt jelentené,hogy jól szolgálta a hatalom, a politika, a hirdető cégek érdekeit. Egyszer egy általam sokra becsült soproni képviselő azt mondta, hogy az újságírónak valahol mindig ellenzékinek kell lennie. És ebben sok igazság van. Az igazságot ugyanis rejtegetik a közélet szereplői, nem akarják, hogy napvilágra kerüljön,mert adott esetben az számukra nagyon kellemetlen lenne. Márpedig aki jó újságírónak tartja magát az egész hivatásának lényegét arra teszi fel, hogy leleplezze a visszaéléseket, kiderítse az igazságot.Ezt hívják tényfeltáró újságírásnak. Míg hosszú pályám során láttam sok olyan kollégát, akik szinte egy az egyben leírták, amit érdekeik szerint a riportalanyaik mondtak nekik, addig csak kevés olyan hiteles pályatársat,akik kitartóan nyomoztak, mentek a dolgok után, igyekeztek összerakosgatni a mozaikkockákat, hogy az ügy az olvasó számára egybeálljon a másnap jelenő cikkben. Dehát mi másért érné meg ez a pálya, ha nem az igazságkeresésért, az ember szolgálatáért, a jó szolgálatáért?
A rendszerváltás után sem változott ennek a hivatásnak a lényege.A sajtószabadság hajnalán felszabadult az ember, felszabadult például az öncenzúra, a gondolatok elnyomásának bilincsei alól.Először jól indult minden.Számtalan új lap, sokkal színesebb világ épült ki körülöttünk. Ennek ellenére a szép szó, a míves fogalmazás egyre hátrébb szorult. Ma már szinte senki nem várja el ezt a lapoktól és ez nagyon szomorú. Ez ellen talán csak úgy lehetne tenni, ha egy érdemibb sajtótörvénnyel tennének az újságírók alapműveltségéért, felkészültségéért, iskolázottságukért.
Azért azt nem tagadom ,hogy az elmúlt négy évtized alatt mindig jól esett, ha valakinek az ügyében segíteni lehetett, ha valaki a hatalom , a hivatalok packázásai ellenére megnyerhette már elveszettnek hitt csatáját egy-egy újságcikk erejével. Jól esett, ha valaki tudományos, vagy művészi pályájának összegzéséül engem kért meg a portréja összeállítására. Jó esett az is, ha a háborúban eltűnt testvéröcs sírhelyének megtaláláshoz adhattam információkat a könnyezve hálálkodó nővérnek. És jól esett, ha hazánk egyik legnagyobb írója személyes levelében köszönte meg a róla írottakat.Összegezve az elején feltett kérdésemet,hogy megérte-e a küzdelem, én csak azt mondhatom, ha újra kezdhetném megint csak ezt a pályát választanám, újra csak Sopronba költöznék, hogy itt ismerjek meg rengeteg embert, művészeket, költőket, tudósokat, közéleti személyiségeket, tanárokat, borászokat,iparosokat, mesterembereket, sportolókat, és leginkább sok-sok egyszerű embert és soproni polgárt. Azért,hogy az életükről, róluk írhassak, lehetőleg „Jót s jól”. Mert ebben áll a nagy titok!
hozzászólások lezárva.