Lelkük mélyén erdészek maradtak

Talán olyan őszintén senki sem elemezte a soproni erdészlányok helyzetét a kanadai évek alatt, mint Orlóciné Mihály Márta. Csak ennyit írt szűkszavúan és szerényen visszaemlékezései elé: „ Class of 58.”. Ami annyit jelent, hogy 1958-ban szerezte meg erdőmérnöki diplomáját a vancouveri UBC egyetemén. Nincs ebben semmi dicsekvés, csak tömör, de egyben kifejező megjegyzés, ami mögött szinte emberfeletti küzdelem áll. Mert a Sopronból menekülő erdész lányok egy nehéz és félresikerült világból talán egy még nehezebbe kerültek azzal, hogy követték a forradalmár csoportot a Tengerentúlra. Igaz ő is bevallotta, hogy a nők megjelenése a hazai felsőoktatásban a kommunista kormánynak köszönhető. Ezt hívták az itthoni emancipációnak, aminek eredményeként fiatal nők ezrei kerülhettek be a magyarországi egyetemekre és főiskolákra. Az Erdőmérnöki Főiskola azonban kiemelten is a legkeményebb körülményeket teremtette a szebbik nem képviselőinek, hiszen azelőtt hölgyek soha nem tanulhattak erdőmérnöknek, minderre csak az ötvenes évek első felétől kerülhetett sor, mert korábban egyszerűen fel sem vették őket, mindenféle mondvacsinált előítélet alapján. Ahogy Márta önéletrajzában is kifejtette, a főiskola Sopronban nem állt készen a nők fogadására. Míg a fiúk már az induláskor előnyben részesültek az ósdi hagyományok teremtette miliőben, addig a lányokat valamiféle „csudabogárként” fogadták kezdetben. Nem volt szabad túl okosnak mutatkozni és bizony a mai világgal ellentétben a nőies bájakat is takargatni illett. Ennek ellenére gyakran előfordult, hogy még az egyébként jól nevelt professzorok is rajta felejtették a szemüket ezeken a bizonyos istenadta bájokon. Azután eltelt néhány év és a soproni főiskolás lányok bizonyítottak, hogy helyt tudnak állni legalább annyira, mint a férfiak, tanulásban, sportban, szellemben és tudásban. Mihály Márta ezért is emlékezik jó szívvel az egykori tanáraira, akiknek sokat köszönhettek. Így például Kiss Ignácra a matek tanárra, aki csendes modorában adta elő az aktuális anyagot és azt gyöngybetűkkel írta fel a táblára, majd előadása végén mindig finoman meghajlott. Botvai professzora, az erdészeti meteorológia és a talajtan kutatójára, aki a korszerű magyar termőhely-ismerettan megalapítójának is számított. Ő úgy adta elő egy-egy távoli földrajzi hely növény és állatvilágát, mintha többször is ott járt volna, de persze soha nem juthatott oda ki, mégis a hallgatók és Mihály Márta későbbi világkörüli utazásain ráismertek az öreg professzor által leírt tájakra, azok nevezetességeire. Sorolhatnánk még a jó emlékeket, amiket Márta megidézett, de a kanadai kihívás, a beilleszkedés nehézségei sokkal nagyobb nyomott hagytak életében.

Kanadában, a vancouveri UBC egyetemén következtek a soproni erdészlányok újabb megpróbáltatásai. Nőként ott is nehezen fogadták be őket. A diplomájuk megszerzése után nem tudtak állást szerezni, ha pedig valahol mégis el tudtak helyezkedni akkor a bérük jóval alacsonyabb volt a férfiakénál. Legtöbbjük erdészfiút választott élete párjául, miként Márta is, de amikor gyermekük született szembe kellett nézni azzal, hogy Kanadában nem volt szülési és gyermeknevelési szabadság, olyan, hogy bölcsődei elhelyezés akkor még ott egyáltalán nem létezett. Már eleve a munkahelyükön – ha volt ilyen – a terhes nőket egyszerűen elbocsátották. Karrierre, vezető állásra nem is számíthattak. Ennek ellenére a család összetartójaként az otthonukban mindent megtettek, hogy az új életük az idegen földön, amely befogadta őket, sikeressé váljon. A háztartásbeli szerepnek ráadásul még egy nagy előnye is megmutatkozott, gyermekeik megtanulták anyjuk anyanyelvét, a tiszta és szép magyar nyelvet, amit így tovább is tudtak örökíteni. Erre mindig büszkék voltak. A soproni erdészlányok ugyan nem tudtak diplomájuk szerinti erdészeti állásokhoz jutni, de ahogyan Orlóciné Mihály Márta megfogalmazta: „Lelkük mélyén örökre megmaradtak erdésznek.”

(A fényképen balról jobbra sorrendben Héjjas Kati, Andódy Edit, Viszlai János, LInk Magda, Héjjas Jóska, Kováts Miklós és Viszlai Éva volt soproni főiskolások.)