Olasz Sopron
Sopron történelme során rengeteg kapcsolatot ápolt Itáliával és polgárai között is mindig akadtak, akik az „Olasz Csizma” földjéről érkeztek hozzánk. Aki veszi a fáradságot és megtekinti a belváros ódon házait észreveheti a reneszánsz jótékony hatását. A tánc, a zene, a művészetek, a könnyed vidámság, a szenvedély, egyszóval a mediterrán szellem hatása még mindig fellelhető a város falai közt.
Sopron rengeteg szállal kötődik az olasz kultúrához. A római kortól napjainkig számos, személy, esemény, tárgyi emlék köt össze bennünket
Itáliával. A szerteágazó kapcsolatokat Gősi Katalin nyelvtanár, tolmács és idegenvezető kutatta hosszú időn keresztül. A legfontosabbakat diploma munkájában is leírta.
Gősi Katalin dolgozatában is utal az egyik legkorábbi kapcsolatra, egy arab geográfus, bizonyos Al-Idrisi már 1153-ban járt Sopronban, akit a szicíliai király küldött, hogy térképezze fel a környéket. A korabeli „kulturális csere” részeként viszont II.Géza királyunk egy soproni nemest küldött Szicíliába. Csaknem egy évszázaddal később Rogerius mester érkezett Sopronba, aki ferences rendi papként 1249-ig a Szent Mihály templom prépostja volt. Városunk hírnevét öregbítette azzal, hogy itt írta meg fő művét a Carmen Miserabilét, amely az Erdélyben elszenvedett tatár támadásokról szól. Az olasz kapcsolatok minden idők leghatékonyabb ápolója mégis Lackner Kristóf volt, aki 1591-95 között Padovában tanult, jogot és filozófiát. Nagyon jó diplomata készségét ott sajátította el, amit később tudott kamatoztatni, például megmentette a várost a felégetéstől 1621-ben, amikor Collalto Rambold olasz serege fenyegette. Ő maga lovagolt ki és az akkori olasz nyelven tárgyalt a vezérrel. Az az olasz segítség sem lebecsülendő, amit a város az 1921-es velencei tárgyalások során kapott és aminek eredményeként kiírták a népszavazást . Sok olasz művész, mint Pietro Antonio Conti, Giacopo Marastoni, Cavar, Salvini, Fregoli, Uferini ott hagyta keze nyomát a városon. Azt sem szabad elfelednünk, hogy híres polgáraink közé tartoztak a svájci olasz
származású Storno család tagjai, valamint a velencei tartományból érkező Hofer (Da Corte) Péter, aki Sopron leggazdagabb polgára volt 1835-ben. Több helyszín is emlékeztet a korabeli jeles eseményekre, mint a Kuruc-dombi állatvásár, ahonnan egyenesen az olasz piacra hajtották ki az alföldi marhákat. Az 1930-as években pedig az egyik leghíresebb fagylaltozóvá tette az Erzsébet utca 16.szám alatti épületet Cella Giusti, akit befogadtak a város lakói.Végül arról az érdekességről sem feledkezhetünk meg, hogy Sopron számos évszázados kéményét, valamikor még olasz kéményseprő családok fiai pucolták.
Fotó: Kandikó Éva,Firenze
hozzászólások lezárva.