A csodák velünk élnek
A csodák velünk élnek. Ott lakoznak minden ember szívének mélyén. A szerencsés előhívja és megvalósítja álmait. Akár apró dolog, amit kivetít tudatának mélyéből, akár valami nagyszerű csodálatos alkotás, de mindenképpen emberi és nagyszerű. Nehéz volt észre venni, hogy az egyik soproni kis utcában, a családi ház belső udvarában a magasba nyúlik egy öreg tűzfal. Legalább tizennégy méter magas, ha nem több, de ami a meglepő és szembetűnő, hogy a csupasz falat madárodúk borítják. A legkülönfélébb alakú és méretű “madárlakosztályok”. Messziről olyan ,mint egy kézzel szőtt keleti szőnyeg, közelről maga az élet, a madarak szállodája. Hát kinek jut az eszébe ilyesmi, ha nem olyan embernek, aki nagyon szereti a madarakat, aki óvja őket és lakhatást ad nekik. Le a kalappal magáért az ötletért is. A sok odú azonban azt bizonyítja, hogy lakóik is akadnak bőven. Élnek és szaporodnak, vidám élettel töltik be a régi falat. És mindennap örömet, látványt nyújtanak megalkotójuknak, aki elmondhatja magáról igazi természetszerető ember a javából.