2022
02
09

Horthy szobor

Semmilyen szoborral nem lehet emléket állítani, vagy tiszteletet adni azoknak az egyszerű katonáknak, akik hóban, fagyban tetvesen, csonttá soványodva, hetek óta éhezve meggémberedett ujjakkal lőttek az utolsó percig a rohamozó oroszra. Senki nem tud már többé méltóképpen a szívükbe látni azoknak, akik idegen földön a hazáért véreztek, szenvedtek pokoli fájdalmakban és csak édesanyjukra gondoltak, vagy feleségükre és testvéreikre, meg a munkába görnyedt öreg papára, meg egy kis meleg otthoni tűzre, ahol szalonna pirult a lábosban, tojással, és igazi tejet ihattak, hozzá lágy magyar kenyérrel. A lábos mellett meg víz forrt egy kis edényben a kályhán a borotválkozáshoz, és tiszta szappan az anya dolgos kezéből. Senki nem állíthat engesztelő szobrot azoknak ,akik utolsó erejükből is falujukat, városukat, utcájukat és házukat látták a benn aggódó szeretteikkel. Hazatérhetek valaha is…- így reménykedtek. De ki küldte őket oda? Milyen hatalmi érdek? Mi volt a parancs? Kitartani a végsőkig. Vagyis ölni a végsőkig félholtan kizsigerelt lélekkel, embertelen körülmények között. Hát így kellett adózni azért,mert egy birodalmi piktor hatalmi érdekből visszaadta annak egy részét, ami annyira édes és szent,a magyar földet. De Trianon fájdalma mögött is ott van az EMBER. Száz meg száz, meg ezer és ezer , több tízezer és százezer ember. Jók mind katonának, áldozathozónak a magyar földért. Jók meghalni, megsebesülni, rokkantként fél lábbal, fél karral ,fél tüdővel hazatérni, vagy soha meg nem érkezni.De Horthy nem látta a házukat, nem látta az ágyukat, képeiket és a kisasztalukat, a kedvenc pipájukat, nem ivott soha poharukból, nem tudta hogyan köszönnek reggelt és ölelik meg kedvesüket, miként mennek vasárnap templomba. Horthy nem látta az embert. A hadseregek parancsolói csak katonákat és érdeket látnak. Bosszút és revansot, győzelmet és területszerzést államfői megfontolásból, amit azután könyörtelen kitartással és különféle politikai trükkökkel tömegakarattá és tömeg lelkesedéssé igyekeznek összegyúrni. És így lett kész a hadba indítható hadsereg. Hogy vesztes-e, vagy győztes az már más kérdés. De szobrot állítani nem lehet a sok fiatal életnek, a sok letépett virágnak. Akkor most minek ez az egyetlen ármányos szobor, egyetlen parlamenti szobába ? Kinek állíttatik valójában? A vérével áldozó elesett magyar katonának nem. Ima kellene inkább ide és nagy alázat, bűnbánat és tiszta szív. Sok-sok igaz gondolat és bölcs tanulság végre. Minden magyar katona emlékére, aki értelmetlen harcban adta életét.


2022
02
09

Lobo a farkas

Hatvan évvel ezelőtt mutatták be a Lobo a farkas című filmet. A Walt Disney rendezésű mozi rövidesen világhódító útjára indult. Így jó pár éves késéssel eljutott a kádári Magyarországra is. Gyerekkorom és gondolom kortársaim egyik nagy élménye volt. A filmet Ernest Thompson Seton könyve alapján készítették el. Aki a vadnyugati állattörténetek mester írója volt. Lobo-ról írt történetével már 1898-ban világhírre tett szert. Maga Rudyard Kipling, a Dzsungel könyvének nem kevésbé híres szerzője is elismerte ,hogy állattörténeteinek alapját Seton művei ihlették meg. Ernest Thompson Seton új-mexikói utazásai során ismerte meg Lobo legendáját. A helyi marhatartók és cowboyok beszéltek neki egy olyan farkasról, amelynek üvöltése rettegésben tartotta a környéket,az általa vezetett kurumpai farkas falka királya ugyanakkor termetével, megjelenésével is feltűnő volt. Kimagaslott a többi állat közül, mancsának mérete pedig elborzasztotta a marhapásztorokat is. Gyűlölték, de tisztelték is egyben, mert hiába próbáltak ellene tenni, az általa irányított csapat hétről-hétre, hónapról-hónapra alaposan megtizedelte a marhacsordákat és a birkanyájakat. Bátorsága és ravaszsága messze földön szóbeszéd tárgya volt az ott élő emberek között. Évekig hiába akarták elejteni a nagy vadászt , az senkinek sem sikerült. Kikerült minden csapdát, felismert minden emberi ügyeskedést, ami az ő és falkájának vesztére tört. Akkoriban hatalmas összeget 1000 dolláros vérdíjat tűztek ki rá. Hosszú ideig eredménytelenül.Végül mégiscsak megtalálták a módját hogyan terítsék le. Párjának az ugyancsak szépséges, aranyszőrű nőstényfarkasnak Blankának a hibája lett mindkettőjük végzete.
Ennyi tehát a legenda dióhéjban, és a film, ami gyönyörű természeti környezetben és világsztárok szereplésével hódította meg a nézőket végleg beírta magát a filmtörténelembe is. Az már az író Ernest Thompson Seton másik nagy érdeme,hogy a természet szeretetére, az állatok tiszteletére tanította már kora ifjúságát is, azután később nemzedékek hosszú sorát. Nem mellesleg sokan a cserkészmozgalom megalapítójának tartják őt, talán nem véletlenül.

2022
02
09

Mohácsra emlékezzünk

Nemzeti nagy létünk temetője. Ha lehetne egy monumentális filmet forgatni a Mohácsi csatáról, talán ezeknek a csontoknak közeli bemutatásával lehetne kezdeni. Szürke,megfakult, összetörött emberi porhüvelyek. Bizonyára aki ellátogat a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyhez készít egy röpke felvételt róluk a mobiljával. Ám nem teheti meg és bizonyára nem is akarná, hogy pontosan megtudja kiknek a csontjait őrzi a tömegsír. Ez a régészek, az antropológusok és más tudományok képviselőinek a feladata. Mégis elgondolkodhat, hogy 14 ezer elesett mindegyike valamikor zsoldoskatona, összeverbuvált parasztember, királyi testőrség tagja, főnemes, érsek, püspök, országbíró, főudvarmester és sok más rangú és korú férfi lehetett. Volt közöttük horvát, cseh, morva, német, szerb, sőt még spanyol is. Közöttük akik négy esztendő híján csaknem öt évszázada itt hevernek bizonyára sok magyar is. Mivel az ütközet feltárásai még mindig folyamatosak, talán érthető, hogy a látogatókat köszöntő legnagyobb költőinktől született versek, a szépen kialakított emlékpark szimbolikus jelentőségű szobrai, a gazdag leletanyag sokkalta nagyobb szerepet kaptak,mint a halomban zsúfolódó csontok. Persze érthető az is, a nemzeti gyász fájdalma, az esemény köré tornyosuló legendák a mai ember számára fontosabbak. Mégis furcsa, hogy egy nemzeti gyászhelyen, történelmünk egyik legnagyobb gyászhelyén csak egy kifakult, poros sátor fedi ezeket a csontokat, az amúgy nagyon sokatmondó és szépen kialakított gyászhely kellős közepén. Hiszen ez a14 ezer mégiscsak megpróbálta megállítani a török közép-európai terjeszkedését, megpróbálta legyőzni a hódító Szulejmán seregét. Lehet, hogy volt közöttük aki megfutamodott, vagy nem vívta emberfeletti hősiességgel a harcot,egyetlen törököt sem vágott le, de ott volt és küzdött egy történelmi Nagy Magyarország fennmaradásáért. Ezért adta életét a janicsár puskások tüzében, a topcsik ágyúgolyóinak tűzviharában. Életét adta horvát, cseh, morva, német, szerb, sőt még spanyol is. Természetesen rengeteg magyar katona. Rangos és rangtalan ember, családapa és egyedülálló, királyi katona és kalandvágyó zsoldos, kényszerből beverbuvált parasztember, öreg és fiatal. Íme most poraikban mind egyenlőek. És ő miattuk az ő áldozatuk révén született a sok fájdalmasan szép vers, a nagy monumentális festmények, szobrok és megemlékezések. A rengeteg írásos munka és tananyag és ez a Mohácsi Nemzeti Emlékhely is. Szerintem csontjaik maradványai többet érdemelnének. Lehetne őket tovább kutatni egy méltóan kialakított pavilon alatt is. Mert a történelem ők maguk, akik 1526 augusztus 29-én szembe szálltak a török hódítóval. Ők ott voltak és elestek, mi pedig most megbámuljuk csontjaikat és felvételeket készítünk róluk, de soha nem tudjuk meg, mint emberek kik is voltak ők igazából…


2022
02
09

Kegyelmet az erdőnek

Kegyelmet kér az erdő és könyörög, mint mindig. Egy tegnapi kormányrendelet ugyanis szabad utat enged az irtáshoz. Megszünteti azt a tilalmat, hogy “az állam száz százalékos tulajdonában álló, a természetvédelmi, Natura 2000, tájképvédelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű, természetességi állapotú, és az erdőfelújítási kötelezettségre vonatkozó előírást alapul véve természetes mageredetű erdőfelújításra alkalmas erdőben tarvágást alkalmazzanak”. Tudom átkozottul kell a tűzifa télire. De nem lehet olyan súlyos a helyzet, hogy egyik napról a másikra hozzanak egy hatalmas károkat okozó rendeletet. Minek van akkor az évszázadok tudományos műhelyét képviselő erdészeti szakma? Mi a rendeltetésük az erdővédelem tudósainak és szakembereinek? Ha ennyire semmibe veszi őket a kormány, akkor nagyon nagy bajok vannak.
Néhány hónappal ezelőtt még komoly kampánytémája volt a kormánypártnak az erdősítés, fiatal csemetékkel ültettek be hatalmas területeket, hangzatos neveket adtak az akcióknak,( Újszülöttek erdeje stb), amit avatások követtek, magas rangú kormány tisztviselők jelenlétében adták át azokat a jövőnek.A fák, az erdők számokban kifejezhetetlen értéket képviselnek. Közvetlen szerepük van a klímavédelemben, természeti egyensúlyt képviselnek, a jövő védnökei, akikre mindig számíthatunk,hogy az egyre forróbb éghajlattól, az aszálytól megvédjenek bennünket. Most pedig egyik napról a másikra a hazánkat pusztító legnagyobb aszály közepén nekiindulhatnak a modern, nagy teljesítményű STIHL fűrészekkel. Nincs kegyelem. Immár természetvédelmi területeken is vághatnak, dönthetnek, darabolhatnak és bárhol kijelölhetnek a szállításokhoz erdei utakat, további károkat okozva. Tarra pusztíthatják a hegyoldalt és a völgyet,síkvidéket. Dehát ennyire kellene a fa? Ennyire, hogy még a szakmai tudományos műhelynek számító Soproni Egyetem szakértőit, kutatóit és oktatóit sem kérdik meg. Nem egyeztetnek velük. Egyáltalán mi a véleményük erről? És ha meg is kérdeznék a véleményüket, figyelembe vennék szakmai szempontjaikat, akkor is volna -e egyáltalán egy csekély beleszólásuk is a dolgok menetébe? Tudjuk amióta alapítványokba szervezték a felsőoktatási intézményeket valószínűleg pont az ő szerepük sínylette ezt meg leginkább.

2022
02
09

Komáromi nosztalgia

Az utcáknak,miként az embereknek is, megvan a maguk sorsa.Ez itt a József Attila utca Komáromban. Itt nőttünk fel számos utcabéli kortársammal együtt. Évtizedekkel, több,mint fél évszázaddal kell visszatekinteni, hogy a Dunára merőleges kicsi utca emlékei visszarepüljenek a múltból. És igaz, minél messzebbre kutakodik az emlékezet, annál képszerűbbek és annál pontosabbak a régi történések. Itt a hatvanas évek derekán alig volt gépjármű forgalom. Egy TEFU iroda volt a sarkon, régi Csepel teherautók forgalmának szabályozója. Ezért aztán ,amikor az utcabéli gyerekek játszottak naphosszat a József Attilán, akkor csak azokra kellett figyelni. Egyébként szabadon lehetett focizni, gokartozni, bicikli versenyeket, tenisz rangadókat és mi egymást ide szervezni. Májusban az utcai lámpák fényénél cserebogarakat gyűjteni.Aztán ott volt a mai boltocska helyén Fejei Géza temetkezési vállalkozása.Maszek vállalkozás volt ez. .Díszes halottas hintóval, régi szertartásokkal, eltűnt idők hagyományaival. Családi házunk udvarában volt a “telephely” raktára. A “szín alatt” koporsókkal, magával a gyászhintóval és egy asztalos műhellyel, ahol javítgatni, díszíteni is lehetett a szükséges kellékeket. Még fejfákat is. Emlékszem reggelenként kihallatszott a kopácsolás Géza bácsi műhelyéből, aki feldíszítette a megboldogultak utolsó útjára a koporsókat és nagyon ügyes kézzel feliratot is készített az elhunyt nevével és születési, halálozási dátumával. Lehet sokaknak morbidnak hat az ilyen gyerekkori élmény. Nekem akkoriban ez természetes volt. Sőt olyannyira természetes, hogy emlékszem amikor bújócskáztunk a legötletesebb és legmerészebb, akit aztán nem nagyon mert senki megtalálni, éppen egy üres koporsóba bújt. Hát ezek a nem mindennapi életképek is hozzátartoztak az utca képéhez. Miként Berka István szabómester varrodája, Both András fogtechnikus műhelye, ahol barátommal Both Bandival, a mester fiával, ámulattal néztük a műfogsorok mesteri kialakítását, a fúrást-faragást, szagoltuk a különleges illatokat, amit a műgyanta árasztott magából és aztán az elkészült pótlás számtalan rászoruló életét könnyítette meg. Egykori házunk mellett, amelynek négy ablaka a képen látható, ott húzódik Baliga Tibi barátomék háza. Ő sajnos két évvel ezelőtt már meghalt, de én úgy látom őt, mintha ott állna most is mellettem. Vele rengeteget játszottunk az utcában, és udvarunkon is. Bátran elmondhatom, ha nem lett volna ilyen csodálatos gyerekkorunk, akkor színtelenebb felnőtt világot is éltünk volna.
Miként a Both család fejének, úgy az én apámnak is volt műhelye. Ő rádió és tv szerelő volt. Egyszer újságíró lepte meg, mert furcsának találta,hogy édesapám cégtábláján Dr.Kuntz Zoltán felirat díszeleg. Hogy lehetséges az, hogy egy műszerész jogi doktori címet tulajdonít magának? Ez valamiféle trükk lehet, törte a fejét derék riporterünk. Aztán mi mást sem tehetett, minthogy bekopogott apámhoz. Ott aztán megtudta, hogy apám valóban jogi doktorátussal rendelkezik, csakhogy a Kádár rendszerben, mint gyanús , reakciós elem ezt a foglalkozást évekig nem űzhette, így lett belőle rádió és tv szerelő. A történethez persze az is hozzá tartozik, hogy ezt természetesen, a Dolgozók Lapjának munkatársa nem írhatta meg akkoriban, de azért utólag is elolvasva azt a régi cikket, az újságíró tisztességére legyen mondva, semmi rosszindulatút nem fabrikált össze. Márpedig ez a maszekvilág idejében ugyancsak ritkaságnak számított. Nincsen annyi rendelkezésre álló hely, amiben el lehetne mondani a József Attila utca néhai lakóinak és magának az utcának a történetét. Sok-sok oldal sem adná vissza azt a korszakot, azt az életet, ami az akkoriban még csendes kis utcában zajlott. Úgy gondolom majd máskor, ha időm engedi, folytatom. Mostanra azonban még annyit feltétlenül hozzá kell tennem, hogy szerintem az utca mára nagyon sokat változott és sajnos nem a javára. Hiányzik innen a sok-sok gyerek, az utcai zsibongás, a számos különleges karakter a felnőttek világából és a sok színes, érdekes történet, ami szebbé és jobbá tette akkori életünket, Na de ezt, mint már írtam, talán majd máskor…

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d bloggers like this: