A “kreol istennő” Magyarországon
Hatvan évvel ezelőtt lépett fel Budapesten a “kreol istennő” Josephine Baker. Hemingway szerint ő volt a legérzékibb nő a világon, akit valaha látott, Picasso pedig a modern Nofretitiként emlegette őt. Az 56-os megtorlások, a tömeges deportálások időszakában hívták a kádári különös nyitás szimbólumaként Magyarországra. Egy évvel később végezték ki Nagy Imrét.A vagány táncosnő, aki aztán szexszimbólumból kémnővé avanzsált, bizonyosan nem illett bele a szocialista erkölcs alapfogalmaiba. Már 12 éves korában otthagyta az iskolát és az utcán táncolt, majd a showbiznisz világában kereste az útját. Hamar kitűnt tehetségével és Párizsban szólókarrierbe kezdett. 1928-ban járt először Magyarországon, és akkor a híres magyar slágergyáros, Zerkovitz Béla külön dalt is írt számára, amelyet Josephine később világsikerre is vitt.
A fekete istennő imádta a luxust és a csillogást, a sármos és dúsgazdag férfiakat, de nem titkoltan a híres festőnővel, Frida Khaloval is kapcsolata volt. Ugyanakkor igazságérzete sosem hagyta cserben, példát adott azzal, hogy az üldözöttek védelmére kelt. Nem hagyta hidegen a feketék sorsa sem. Többször is fellépett a faji megkülönböztetés ellen, ezért szerepelt a Ku-Klux-Klan halállistáján is. Később a második világháború éveiben kémnőként szolgálta választott hazáját, az Egyesült Államokat. Európában vetették be, ahol katonai hírszerzés kémjeként tevékenykedett, mivel rengeteget utazott, és magas rangú politikusokkal találkozott Európa-szerte, így könnyedén hozzáférhetett olyan információkhoz, amelyeket Hitler hatalmának gyengítésére használhattak fel.
A világháború után, mivel saját gyermeke nem lehetett, árvákat vett magához, összesen tizenkettőt, köztük mindenféle származásút, bőrszínűt és vallásút. 1975-ben utoljára lépett fel – többek között Mick Jagger és Sophia Loren társaságában. Közvetlenül színpadi szereplése után agyérgörcsöt kapott és meghalt.
Fotó: NLCAFÉ közreadása
hozzászólások lezárva.