A legmagasabb magyar szélmalom

Kihívással ajándékozta meg városát a kurucdombi szélmalom néhai építtetője Salzmann Károly. Olyan tornyot épített, ami Sopron egyik városképi szenzációja, de egyben egyik súlyos gondjává is vált az elmúlt 172 év során. A legkevésbé gabonaőrlésre használták fel néhány évig, aztán évtizedeken át csak állt, és áll most is minden különösebb funkció nélkül, de hajthatatlanul.Mire lehetett volna hasznosítani, ha a derék osztrák vállalkozó nem épít a szélmalom köré lakóépületeket, és nem megy tönkre idő előtt nagyszabású vállalkozásának anyagi terhei miatt? Lehetett volna belőle mondjuk kilátó, víztorony, gabonatároló, ha a szűkösebb közép-európai lehetőségeket szemléljük. Ám egy milliárdossá vált tengerentúli, akár mulató központot is építhetett volna belőle, amolyan Moulin Sopront. Igen ám, de a megépített lakások szinte kínáltatták magukat. Költözzön be előbb a katonaság, aztán költözzenek be később a rászorulók. Így létesült  itt 48 lakás és még fiókkönyvtár is. De a torony az bizony áll. Nem kíván összeomlani, annak ellenére is, hogy a mindenkori városvezetés soha nem erőltette meg magát különösebben, amikor a közpénztárat kellett volna jobban megnyitni a szélmalom javára. Nevezetes kilátók épültek Sopron sok-sok szegletében, de valahogy ezt senki sem látta meg- pedig elég magas – senki sem találta erre a célra alkalmasnak. Magasabban áll, mint a Tűztorony, a városi templomok és egyéb égre törő építményeink. Maradt hát a kényelmesebb megoldás, laktanya a katonáknak, lakások a rászorulóknak. Most is ez a helyzet, de a torony olyan magas és annyira egyedi, hogy mindig megakadt a szeme rajta mindenkinek. Hát nem lehetne ezt a fránya tornyot mégiscsak hasznosítani végre ? Ez nem őrölt csak alig két évtizeden át, aztán meg csak úgy állt és áll most is, valami internetes cég babrálja rajta a jobb vételt. Ötlet persze mindig is volt, jelentkező is bőven, de azok megbuktak, vagy megbuktatták őket. A szélmalom meg csak áll a régiek sorában, Európában a legmagasabb tíz között, Magyarországon elsőként és egyediként. Hollandus mintára készült, nem a „bakos ” németre. Téglából és mészkőből, igazán eredeti, sehol nem találni hozzá hasonlót. De mit lehetne kezdeni vele? Már 1958-ban műemléki védelem alá helyezték. Az idő azonban múlik, az anyag romlik, a feljáró lépcsők, a fazsindelyes tető korhadozik. Egyáltalán hogyan bírt ki ez az építmény 172 évet? Világháborúk, forradalmak nem tudták ledönteni. Lebontani? Azt senki sem merné. ( Vagy ha mégis olyan állapotba kerülne?) Azért ennyire talán nem vagyunk barbárok. De hát akkor mit lehetne vele tenni. Kínos a kérdés, mert végre már tenni kéne vele valamit. Ám ahogy múlik az idő a költségek is növekednek. A szélmalom pedig makacsul áll, a tetejéből rálátni a Kis-Kárpátok hegyvonulataira, a Keleti Alpok teljes méltóságára. Szép és terhes örökség is ez egyben. Sopron egyik nagy kihívása, vajon lesz-e valaki aki felvállalja a megoldását? Addig is, gyönyörködjünk a büszke tornyunkban, amely mostohább sorsú, mint a Tűztorony, mint bármelyik épített magaslatunk, de legalább olyan kitartóan állja az idők rohamát, mint azok egy nagyratörő, de elbukó néhai vállalkozó Salzmann Károly jóvoltából. Mert ennek a toronynak úgy látszik elegendő az is, ha csak megcsodálják, ha csak elismerik méltóságát: „Nézd milyen különös ez a torony!” Kevéssel is beéri. Apróbb javítgatások segítségével is állja a szelek rohamát, pedig azok a Kuruc-domb tetején a legerősebbek városszerte. Jól tudta ezt az építője.

hozzászólások lezárva.