„Ember küzdj és bízva bízzál”

Valami különös véletlen folytán éppen a mai napon halt meg Nostradamus a híres jövendőmondó és Ernest Hemingway a híres amerikai író. Semmi közös nincsen bennük. Nostradamus a jóslataival igyekezett félelmet kelteni a jövendő nemzedékek tagjaiban. Hemingway pedig kimondta a világtörténelem talán egyik legnagyobb biztatását az emberiség számára: …az ember nem arra született, hogy legyőzzék … Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet.” Ha Nostradamus az ő idejéből elkövetkező évszázadok történéseiben a jó és szép dolgok eljövetelét is megírta volna, a szememben akkor vált volna igazi, hiteles jövendőmondóvá. De nem ezt tette. Viszont Hemingway egész életével és nem csupán írói munkásságával bizonyította – csak példaként mondom a sok közül, részt vett a spanyol polgárháborúban mint önkéntes katona és haditudósító, számos háborús sérülést szerzett, a második világháborúban a Párizsba bevonuló felszabadítók különleges osztagával haladt át elsőként a diadalív alatt, vadászott Afrika erdeiben és szavannáin, bikaviadalokra járt Spanyolországban. Volt amatőr ökölvívó, és szeretett halászni – hogy a küzdelem az emberi lét alapja. Úgy mondta ezt ki minden sorában, mint a mi Madáchunk az Ember tragédiájában: „Ember küzdj és bízva bízzál”. Hemingway és Madách is ezt a biztatást hagyta számunkra örökül. És ha valaha mégis bekövetkeznének Nostradamus rémséges , ijesztően végezetes jóslatai, mindig akadnának emberek, akik soha nem adnák fel és az utolsó pillanatokig küzdenének, harcolnának a fennmaradásunkért, a jövőnkért, gyermekeink jövőjéért. Mert egyszerűen kifejezve, ez a mi örök küldetésünk ezen a kicsi Földön, a hatalmas világmindenség egyik galaxisában.

(Hemingway 1953 -ban kedvenc íróasztalánál. Fénykép wikipédia)