A szabadságharcosok üzennek nekünk

Vannak emberek,akik soha nem adják fel az elveiket. Olyanok akiknek regénybe illő az életük. Ilyen volt Benkő Géza az 1956-os soproni események egyik főszereplője. Ezt írtam róla a múlt év végén megjelent Akik történelmet írtak című könyvemben: „Pesti vagányként , Sopronban a forradalom napjaiban az ÁVÓ széházában egymaga letartóztatta a pártbizottság embereit. Nem volt fegyvere sem, de egyik kezét folyamatosan a mellényzsebében tartva, elhitette az egyébként maguknál pisztolyokat tartó kommunistákkal, hogy bármelyik pillanatban képes lövéseket leadni. Ez a híres eset a későbbiekben igazi legendává nőtt a Sopron Alumni tagjai között. Hosszú évekig emlegették. Hát ilyen ember volt ő. Akár az életét is feláldozta volna szabadságba vetett hitéért”. Most hogy felidézem az emlékét arra gondolok, hogy az életét kitöltő harcot éppen napjainkban izzítaná fel újra. Nem tűrhetné egy percig sem tovább hazánk kiszolgáltatását a nagyhatalmi törekvéseket folytató Oroszországnak. Ő aki a soproni erdőmérnök hallgatók kanadai befogadásának tizedik évfordulóján magyar zászlót bontott a tartományi főváros városházának tornyán, aki innen több, mint 9000 kilométerre a magyar szabadságharcosok felvonulását szervezte, T-54 -es szovjet tank élethű papírmását égette el a forradalom eltiprásának szimbólumaként és leveleket, peticiókat írt a világ minden részébe a magyar ügyért, hogy felébressze a világ lelkiismeretét, hogy soha és sehol ne árulják el a magyar forradalmárok véráldozatát, vajon mit szólna ahhoz, amit napjainkban látunk a városaink utcáin és terein, a plakátokat amelyek az ukrán nép szabadságharcát gyűlölet tárgyává teszik: „Ne hagyjuk, hogy Zelenszkij nevessen a végén?”Benkő Géza bizonyosan nem ismerne rá a magyar hazájára. Arra az országra, amely 70 évvel ezelőtt egy emberként felkelt a szabadságáért, a demokráciáért, amit akkor lábbal tiportak a szovjetek kiszolgálói, a gyarmatbirodalom legsötétebb lelkű kollaboránsai.Mit szólna ahhoz, hogy a jelenlegi kormány keblére öleli és együttműködik Európa rombolásában, azzal az Oroszországgal, amely a négy éve a szabadságért küzdő ukrán nép százezreinek okozta halálát, sebesülését, otthonaiknak elvesztését. A tönkretett életeket, a lerombolt otthonokat látva, vajon mit szólna ?Mit szólna ,amikor országunk vezetője folyamatosan akadályozza az európai demokrácia központjának számító Európai Parlament tevékenységét, szolgaian együttműködve az orosz nagyhatalmi érdekekkel. Teszi ezt magyarán mondva, saját fészkébe csinálva, hiszen az elmúlt évek alatt 14 milliárd euró uniós támaogatás érkezett országunkba, de ebből a nép nem sokat látott mert csupán saját klientúrájának gazdagodására szolgált. Magyarország pedig az unión belül a második legszegényebb és egyedüliként hátul kullogva a legkorruptabb országgá vált.

Benkő Géza csak egy volt a forradalom leverése után Kanadába menekült soproni erdőménök hallgatóknak, de hatása máig is él. Vancouverben és Viktóriában 56-os emlékhelyek hirdetik a magyar nép bátorságát és a magyar forradalmárok egész világ előtt kivívott tekintélyét. Ezek felállításának mindig az egyik fő kezdeményezője éppen ő volt.

A mai dolgokra gondolva azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a szabadságharcosok tettei, így a soproni erdőmérnök hallgatóké is, szüntelenül üzennek nekünk hetven év távolából is, szellemük ereje, tetteik bizonysága még ma is elemi erővel hatnak ránk. Sokkal tartozunk nekik ma is, mert egy ilyen csodát végrehajtó nemzet egészen mást érdemel, más országot kér jussául. Amikor áprilisban választanunk kell. Ne hagyjuk tovább, hogy a büszke magyar népet, a régi kollaboráns szellemet felébresztő, beteg lelkületű emberek írányítsák továbbra is.

( A fényképen :A soproni erdőmérnök hallgatók 70 évvel ezelőtti felvonulása. A forradalom kezdete.)