A szavak ereje

Bizony óriási a szavak ereje. Megelőzhetik az ökölcsapást is. De mosolyt csalhatnak az arcokra is.Felderítik szívünk szomorúságát.Most karácsony kapujában még inkább felruházhatják az ünnep örömét, de kettőbe törhetik a lélek harangját is. Azt a kis belső csengettyűt, ami ilyenkor a legdurvább gondolatvilágban is megjelenhet és szépeket, jókat s csilingel gazdájának. Ezért végtelenül szomorú, ha országunk  közéleti emberei alpári, kocsmai szintű vitákba keverednek és meggyalázzák a szeretetnek álmodott év végi készülődésünket. Megrázó ilyenkor minden káromkodás, a harag sötét áramlása, a gyűlölet legkisebb lángja bárki is gyújtja meg. Minden mocsok és trágárság ilyenkor dupla erővel támad. Aki pedig elkezdi, elhinti a szószenny áradat magjait, az súlyos bűnt követ el, elsősorban gyermekeink ellen. Mert a gyermek ilyenkor nem csupán ajándékokat vár, a tárgyi világ hasznosságait és szépségeit,  a mama főztjét, az íncsiklandó süteményeket, a fényeket és vigasságot. Bizony készül, mert lelke mélyén tudja, hogy itt van és eljött a csodák ideje. Különös fény lobban világra kerekedett szemében.

De milyen kevés karácsony is adatik meg egy ember életnek? Jobbik esetben eszmélésétől kezdődően hatvan vagy hetven? A lehetőség mégis megadatik, hogy legalább ilyenkor szebbé, jobbá tegyük életünket. Adjunk szívünkből – persze ajándékokat- de leginkább gyönyörű magyar nyelvünk elsöprően igaz szavait. Adjuk egymásnak ezeket a gyöngyöket, vidítsuk fel a szomorúak és a szenvedők napjait. Reményt hozzunk az olykor már reménytelennek tűnő világnak, amely ilyenkor is a gyűlölet magas fokában izzik. Higgyük el, akár egyetlen szavunk is ilyenkor győztes lehet.Fegyverek, fenyegetések, háborúk poklának ellenében, amiben egy idő óta naponta élünk. Hiszen ott a biztatás, legalább egyszer az évben, vagy talán csak egyszer az életben: legyen mindenkinek karácsonya! Szegénynek és gazdagnak, kicsinek és nagynak, a négy világtáj legkisebb szegletében is. A gyermek pedig várja a szavakat, úgy várja mint a szomjazó föld a lágy tavaszi esőt. Mert adhatunk bármit is, megvehetünk akármit is, csak rövidtávú boldogságot kelthetünk. De édesanyánk simogató szavaira, édesapánk meghatódó mondataira, nagyszüleink bársonyos életbiztatásaira életünk végéig emlékezzünk majd. És azt bizony tovább is adhatjuk évről évre, pontosan ilyenkor leginkább, amikor az érzések felhangolódnak, amikor nyitottabbá válunk a szavak erejére. Mondjuk hát, ismerjük el szavakkal is, hogy mennyire fontosak vagyunk egymásnak, mennyire szeretnénk örömet okozni egymásnak, mennyire együvé tartozónak érezzük egymást a család belső körében és a világ külső gyűrűjében is. Ehhez csak szavak kellenek, azok pedig ott sorjáznak lelkünk mélyén, csak elő kell hívni őket! Ahogy anyánktól megtanultuk annak idején.

hozzászólások lezárva.