Kémény gondolatok
Ritkán nézünk a házak tetejére, pedig Sopronban még a kémények is mások, mint az ország többi részén. Mászókémények ezek, amelyeket régen büszkén takarítottak a kéményseprő cég mesterei, köztük az idővel európai hírűvé vált Storno Ferenc is. Belülről felfelé mászva tisztították őket. Többségük műemlékvédelem alatt áll. további részletek
A legmagasabb magyar szélmalom
Kihívással ajándékozta meg városát a kurucdombi szélmalom néhai építtetője Salzmann Károly. Olyan tornyot épített, ami Sopron egyik városképi szenzációja, de egyben egyik súlyos gondjává is vált az elmúlt 172 év során. A legkevésbé gabonaőrlésre használták fel néhány évig, aztán évtizedeken át csak állt, és áll most is minden különösebb funkció nélkül, de hajthatatlanul. további részletek
Korai ébredés
Ezt az elbeszélést egy kis karácsonyi előzetesként írtam meg. Velem történt meg évtizedekkel ezelőtt. Azóta is úgy tartom, hogy bár akkor még kevéssé ismertem az önzetlenség, az áldozatvállalás szívmelengető örömét, ez egy életre szóló lecke volt számomra. Jézus szavait juttatják eszembe, és azt, mi emberek milyen gyakran restek vagyunk a jóra és nem halljuk meg a segítségért kiáltó szavakat : „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek azt. „ további részletek
Mentsük meg a kutakat!
Sopron annyira gazdag a múlt köztárgyaiból, hogy szinte észre sem vesszük, ha eltűnik egy régi kerékvető, míves ajtókilincs, öntöttvaskút, csizmakaparó. Az utóbbi években mégis szemmel láthatóan megindult egy folyamat, aminek a vége a kellő óvás híján a teljes pusztulás lehet. Pedig ezek a tárgyak a történelem tanúi is. Akadnak olyan cizellált ajtókilincsek, amelyeket még Berzsenyi és Petőfi, gróf Széchenyi István is megnyithatott. Léteznek olyan kerékvetők, például a 48-as laktanya bejáratánál, amelyek mellett IV. Károly automobilja is kigördült. Erről korabeli fotó is tanúskodik. további részletek
Aki megmentette Sopront a tankágyúzástól
Sopronban nincsenek az 1956-os forradalomnak mártírjai. Vértelen volt a felkelés. Ez pedig egyetlen tüzérszázadosnak Fekete Lászlónak köszönhető. Bizonyosak lehetünk benne a forradalmi ifjúság életét adta volna a szabadságharcért és az oroszok rommá lőhették volna a várost. Akárhány forradalmárral, visszaemlékező szemtanúval beszélgettem is, mindig azt mondták: ” valaki hatástalanította a város határában felállított ütegeket, így akadályozta meg a vérengzést”. további részletek