Utolsó szolgálat
Utolsó szolgálatát örökítette meg ily módon Horváth Géza és Vass Gyula. Határőrök voltak mindketten 1970-től 1973-ig Sopronban. Az égerfa törzsére alig száz méterre az osztrák-magyar határtól került rá a felirat. Ezen az erdőrészen még több tucatnyi sorállományú határőr emlékét olvashatjuk az egyre terebélyesedő fákon. Különleges hangulatú ez a hely.
Hatalmas győzelem vár Orbán kormányára
A legújabb felmérések szerint hatalmas választási győzelem vár a Fidesz-KDNP kormányra a tavaszi választásokon. A biztos szavazók körében 52,57 százalék a Fidesz-KDNP összevont támogatottsága. Az országban az egyéni választókerületek totálisan narancsszínbe öltöznének és az új parlamentben mindössze 55 mandátumot kapna az ellenzék a kormány 144 országgyűlési képviselőjével szemben. Legalább is ezt vízuálják hét közvéleménykutató intézet októberi felmérései, amely szerint még az előző választás eredményeit is túlszárnyalja majd Orbán új kabinetje. további részletek
Gyújtsunk mécsest, ápoljuk sírjukat !
Halottak napján megdöbbentő fényképet közölt a Kisalföld a győri Nádorvárosi köztemetőben nyugvó vagongyári bombázások áldozatainak emlékkövéről.Növényektől és szeméttől eltakartan áll az emlékkő, rajta kivehetetlenül az elmosódott felirat. Engem azért is érint mellbevágón ez a hír, mert a bombázás idején műszerészként apám is ott dolgozott a Messerschmitt gyár egyik részlegében. A hadiüzem megtámadása bizonyára jogos volt, de a munkásnegyedek és a folyópartra menekült emberek géppuskázása már terrorcselekménynek számított a világ minden sarkában.
1944. április 13-án bombázta először az angolszász légierő Győr városát. Délelőtt 11 óra 17 perckor szólaltak meg a riadót jelző szirénák. 11 óra 50 perckor pedig ellenséges bombázó gépek jelentek meg a város felett és három hullámban 12 óra 5 percig szórták a romboló és gyújtóbombákat. A riadót 13 óra 20 perckor oldották fel. 564-en haltak meg, 1132-en megsebesültek. Még gyerek voltam, amikor Apám elmesélte szörnyű élményeit. Az elmondottakat soha nem felejtem el. Apámnak be kellett volna mennie egy óvóhelyre, de nem tette meg, ehelyett kirohant a gyárból és a Komárom felé vezető úton menekült hazafelé. Az országúton lovaskocsi jött vele szemben, amelyet a lovak őrült vágtában húztak, a kocsis fej nélkül ülve a bakon még mindig görcsösen szorította kezében az ostort. Apám befeküdt egy árokba a földet harapta félelmében és eközben fél méter magasra dobálták a felrobbanó láncos bombák. Pár méterre tőle egy gyújtóbomba zuhant a földre, apám azt gondolta most meghal, de a foszfor rövid sistergő próbálkozás után végül is nem gyulladt be. Amikor a bombázások után visszament a gyárba, hogy segítsen amiben tud, véres ember testrészeket látott a megtépázott villanyvezetékeken és a fákon. Az óvóhelyek jó része beomlott, a bennrekedtek életükért, segítségért könyörögtek, de két fiatal nő, megőszült mire ki tudták húzni őket a betonelemek alól, a folyamatosan emelkedő talajvízből. Azt is elmondta, hogy a folyópartra menekülőket alacsonyan repülő Mustangok géppuskázták kegytelen módszerességgel halomra. Egy fiatal házaspárt a halálban is összeölelkezve találtak meg, testüket kettévágták a lövedékek. És megint az emberi sors különös játéka, egy nagy befogadó képességű óvóhelyről elkésett valaki, már bezárták a vastag betonvas ajtókat. Hiába dörömbölt elkeseredve, aztán feladta és odébb rohant, egyedül ő menekült meg a 112 emberből.
A magyar-német légvédelem mindössze néhány Liberátort talált el, azok közül egy le is zuhant. A gép kiégése után a halott pilótákat a gyarmati temetőben katonai tiszteletadással temették el.
Madari Za Dunaj!
Kilencvenkilenc éve ezen a napon alakult meg a Csehszlovák Köztársaság. Nekünk magyaroknak azonban nem egy demokratikus új állam születésének ünnepét jelenti ez az évforduló, hanem az elcsatolt Felvidék magyarjainak szenvedését, amely a szláv nemzetállam megálmodójának, Edvard Benesnek a dekrétumaival jutott tetőpontjára. Több mint 76 ezer magyar kitelepítését és fél százezer kényszermunkára juttatását szabályozták azok a rendeletek, amelyeket a kollektív bűnösségre hivatkozva hozott meg a csehszlovák állam, és amelyeket a mai napig nem vontak vissza az utódállamok sem. A kitelepítettek között volt édesanyám is. további részletek
Befogadó Pannonhalma
A magyarországi bencés kongregáció főapátja egy évvel ezelőtt nyilatkozta azt, hogy „amikor befogadom az utcán lévő embert Pannonhalmára, nem az iszlámot akarom magamhoz ölelni, hanem a segítségre szoruló embertársamat”. Várszegi Asztrik aztán arról is szólt, hogy „nem bűn megvédeni magunkat, de nem szabad az emberekben indulatokat gerjeszteni”. Az interjú óta természetesen sokat változott a világ, de az indulatok csak nem csillapodtak. Az egész országot ellepték azok a plakátok, amelyekről egy démonizált ember tekint le ránk, aki a politikai célzatú hirdetés szerint rosszra akarja fordítani sorsunkat, akadályozzuk hát meg ezt közös akarattal, vagyis a nemzeti konzultáció eszközével. Önvédelem ez, vagy a legsötétebb indulatok felgerjesztése ? további részletek