Az első hangosfilm napja
1931- ben, szeptember 25-én mutatták be a A kék bálvány című első magyar hangosfilmet. Erről az jut eszembe, hogy a Nyugat -Dunántúlon, Csornán, Kapuváron, Sopronban sorra nyíltak meg az első mozik a múlt század elején. Sopronban 1911-ben készült el a Hartmann testvérek jóvoltából az Elektro-Bioskop. Az épületét olyan jól megtervezte Schármár Károly, hogy ma is jó állapotban látható a Lackner Kristóf utca 10. szám alatt.
Felrobbantották apját, öccsét vízbe fojtották
Migráns arcképcsarnok
1.KAMARAN
Lehet félni a migránsoktól és tartani tőlük, az utcán, tereken és üzletekben. Tiltakozni is lehet a befogadásuk ellen, mert ők idegenek. Többségük azonban éppolyan ember, mint mi, ugyanúgy sírnak, félnek és nevetnek, csak azzal a különbséggel, hogy száműzöttek, menekülők és nincstelenek. Jézus szavai iránymutatók lehetnek: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.” (Jn 13,20) Most kezdődő sorozatunkban hetente bemutatjuk egy-egy menekült, ha úgy tetszik migráns, rövid portréját. Elsőnként az afgán Kamarannal ismerkedhetnek meg, aki a Hindukus hegység lábaitól érkezett. további részletek
Diktátorok Sopronban
Sopron mindig is vonzotta az érdekesebbnél érdekesebb embereket. Kiváló hazafiakat, szellemi nagyságokat, művészeket és tudósokat. A városban azonban gyakran a kétes hírű, sőt egyenesen visszataszító, a történelem legsötétebb alakjainak számító diktátorok is megfordultak. Az éppen az idén 125 éve született Rákosi Mátyás itt járt az elemibe. Az ötvenes években még emléktáblát is avattak volt iskolája falán és kapott egy díszpisztolyt ajándékba. Hitler az összeomlás utolsó heteiben állítólag átutazott a városon, bár erre ma sincsen kézzelfogható bizonyíték.
Mintha a hidegháború idején történt volna
Az Origo híradása szerint egy pakisztáni férfi a Szerbiából Kelebiába tartó tehervonat alvázán szeretett volna Magyarországra szökni. A rendőrök visszakísérték az ideiglenes határzárhoz. A hír azért szomorít el, mert ifjúkoromban számtalanszor láttam a Győrből Sopron felé tartó vonatok átvizsgálását. Határőrök keresték lámpáikkal a nyugatra szökni akarókat a vonatok fülkéiben, és az alvázakon is. Szájkosaras farkaskutyák is ott lihegtek mellettük. Félelemmel teli korszak volt az. Az is szorongatta a gyomrom, amikor folytonosan kiszúrt egy civil nyomozó és azt kérdezgette: Hová utazom? Melyik utcába igyekszem? Hol lakom Sopronban? Mutassam a személyimet! Sajnálom a pakisztáni fickót, mert nem sikerült álmait megvalósítani. És felidézem azokat, akik megpróbáltak a szabad világba jutni és sikerült nekik. Legyőzték a diktatúrák szögesdrótjait. további részletek
Európára ez vár!?
Keresztény emberektől kaptam ezt a fényképet, akik felháborodva vázoltak fel egy ilyen jövőt, amikor Európát végleg elözönlik a migránsok. Sokáig nézegettem a képet és elgondolkodtam róla, mit is ábrázol ez. Akármennyire is próbáltam kutakodni a tudatom legmélyén, ez a kép nem váltott ki belőlem félelmet, undort, viszolygást vagy haragot. Békét és családi összefogást, a kereszténység egyik legmagasabb fokú lelkiállapotát, a szeretetet fedeztem fel benne. Jól tudom elborzasztó képeket is nézegethettem volna, a terror őrületéről, vérző áldozatokról, leszakadt végtagokról, sikoltozó menekülőkről, de erről a képről, bármennyire is igyekeztem, tudatalattim legsötétebb kamráiból sem tudtam előhívni ilyesmit. további részletek