Soros György boldog születésnapot kívánt megmentőjének

Világraszóló csendes dráma játszódik le hetek óta a soproni Rózsa utcában, ahol a milliárdos Soros György megmentője, a 110 éves Elza néni él. Miközben az „ördögként „ábrázolt pénzember plakátok százairól néz le az utca emberére, és tv reklámok, sajtó hirdetések ezrei sugallják ,hogy ennek az embernek gonosz tervei vannak Európával és Magyarországgal, megmentője csodával határos módon ébred fel újra meg újra reggelenként, hogy  megkezdje a következő napot, immár betöltvén egy évszázados és egy évtizedes életét. Elza néni mint egy kicsi baba úgy fekszik patyolattiszta ágyában. Hosszúkás arcélét hófehér haj koronázza. Az öreg ház amelyben lakik már régóta rászorulna a tatarozásra. Vastag falai, boltozatos mennyezete és az ódon ajtók arról árulkodnak, hogy legalább négyszer annyi ideje állnak már, mint ahány esztendős matuzsálemkorú lakójuk. Ám a büszke kis öregasszony soha nem engedné meg, hogy a milliárdos Gyurka pénzt költsön rá, éppen csak annyit fogad el, amennyi  alapítványán keresztül napról napra életben tartja. Kedves és jóemberek járnak hozzá, hogy a nap huszonnégy órájában ellássák. Brandeisz Elza, a néhai híres táncos, egy egész művészeti iskola megteremtője, a zsidó származású  Soros família megmentője, a „Világ igaza kitüntetés” tulajdonosa, ma már csak a bébiételt tudja megenni és a folyadékot  infúzióval pótolják nála. Alig beszél, azt is csak finoman és halkan, de arcán örök mosoly ragyog. Fáradt szíve, amely most már csupán egy gyermek ökölnyi nagyságú, még pumpálja a vért ereibe, és orvosa Erika asszony úgy mondja, belül makkegészséges, szerinte úgy fog majd belőle a lélek eltávozni, hogy azt szinte senki észre sem veszi. És amíg híres és hírhedt patronálója Soros György napjainkban a gyűlölködés céltáblájává vált, megmentőjét a szeretet és a gondoskodás melege veszik körül. Ő nem tudja, hogy Gyurkát vele ellentétben nem szabad most szeretni, hogy ő most félelmetes bálványként,  a politikai akarat és azt azt kiszolgáló média eszköze. Ha tudná bizonyosan nagyon elszomorodna, mert miként a Rózsa utca egyik lakója, a városszerte ismert Sándor is meséli, amikor Soros testvére meghalt, bevitte Elza néninek az erről hírt adó újságot, ő pedig zokogva siratta meg.

Hagyjuk is abban a hitben Elza nénit, hogy minden rendben. A dolgok úgy haladnak, mint a folyók a medrükben, időnként kiáradnak és pusztítanak, máskor szelíden öntözik a tájat. A világ tovább halad rögös útján és lám az ő törékeny, de végtelenül szívós testét nem tudta megtörni két világégés sem. A kicsi madárcsontú öregasszony most azonban már két világ között lebeg, időnként még hallja ennek a földinek mulandó szavait, de már inkább egy másik, sokkal szebb  világ ígéretében él. Ezért sziporkázik arcán a leheletfinom, gyermekien tiszta és őszinte mosoly. Igen a történelem, a hatalmas bíró, amely ítéletet mond minden emberi gyengeség és bűn felett elszaladt feje fölött. Majd elszalad felettünk is. Elszalad azok feje fölött is, akik a hatalom, a pénz, a hiúság és az önös érdekek mindenkori kiszolgálói és embertömegek félrevezetői.

Elza néni 110 éve már önmagában is a tisztelet és a mély érzésű szeretet csodálatára kívánkozik. És az áldozat, az embermentő áldozata láthatatlan glóriaként fénylik feje körül. Az előző években sokan, sok magas rangú ember látogatta születésnapjain, vezető emberek, politikusok; bizonyosan aprópénzre kívánták váltani éveinek számát és a cselekedeteinek súlyát, mert ha a humánum kormányozza  őket, akkor most is elmentek volna. Ám  az idén csak szerény virágcsokrot kapott, amit persze ő már észre sem vett. Soros György azonban a megszokott módon levélben és telefonon is köszöntötte az idős asszonyt, aki ha látná Soros óriásplakátjait, talán még össze is csapná tenyerét: lám milyen nagy tisztelet övezi az ő Gyurkáját! De szerencsére a legközelebbi plakát is legalább 150 méterre van.  A Rózsa utcát egyelőre elkerülik a hitvány küzdelmek, tüntető csend honol és Elza néni háza előtt a juharfáról időt morzsolóan hullanak a sárga falevelek.

1 hozzászólás