Migráns gyűlölőknek ajánlom
Június 24-én egy édesapa és nyakába kapaszkodó kislánya holttestét találtak meg a Rio Grande folyó partján. Ferenc pápa kifejezte fájdalmát tragikus haláluk miatt, és imádkozik minden migránsért, aki életét vesztette menekülés közben.
Újságírók kérdéseire válaszolva Alessandro Gisotti, a szentszéki sajtóközpont megbízott igazgatója elmondta: „A Szentatya mély szomorúsággal látta annak az apukának és kislányának a fényképét, akik a Rio Grande folyóba fulladtak, miközben igyekeztek átjutni Mexikó és az Egyesült Államok határán. A pápát mély fájdalommal tölti el a haláluk, imádkozik értük és minden migránsért, akik életüket veszítették, miközben a háború és a nyomor elől menekültek.”
Úgy találtak rájuk a parthoz közel, arccal lefelé fordulva, hogy az édesapa, Óscar Martínez pólója a mellkasig fel volt húzva, 23 hónapos lánya, Valeria pedig belé kapaszkodott: karja a pólóba csúsztatva átkarolta édesapja vállát.
Ikonikus fotó, amely az erőszak és nyomor elől Észak-Amerika felé menekülő közép-amerikai migránsok szenvedéséről árulkodik. Eszünkbe juttatja Ajlan Kurdi fényképét, a kisfiúét, akit Bodrum strandján találtak holtan, piros pólóban, arccal lefelé fordulva. Ő is a remény felé indult, veszélyes utakon a családjával, amikor elérte a halál.
Forrás: Magyar Kurír
Fotó: ANSA
„Nobozmeg”!!!
Most hogy a kormányunk állig felfegyverzi az országot. Pénzzel, paripával, új egyenruhával látja el honvédjeinket, dukálna már egy új csatakiáltás is, mert anélkül bizony nincsen honvédelem, nincsen háború.
Radu Banzaru, mint Orbán Viktor
„Ami nem öl meg, az megerősít.” Friedrich Nietzsche gondolata örök érvényű. Naponta és óránként, de inkább percenként érik a kormánypártot és holdudvarát a támadások, de úgy tűnik ettől az csak még szívósabbá válik. Most pedig filmet forgatnak a legendaképzés új eszközeként Angela Merkelről és a filmben megjelenik Orbán Viktor is.
további részletek
Egy különleges templom, egy örök élmény
A hatalmas bazilikák, katedrálisok mindig lenyűgöztek, de a kis templomok, kápolnák nőttek hozzá szívemhez mégis. Azokban magunkba mélyedni, keresni Istent egészen más, mint a monumentális, de hideg márványok közt. Ilyen kicsi templom az Albertkázmérpusztai, amely hozzám a legközelebb áll. további részletek
Az afgán meg az agár
Az afgán agár eredeti neve: Tāzī. Az afgánok szerint olyan ősi fajta, hogy már Noé is felvette a bárkájába a „tázisz”-t, ahogy eredetileg hívják. A pasutok antilop, vadkecske, vadjuh, és ragadozók vadászatára használják.
A Salmgasse sarkánál söprögetett, amikor a közeli Fő utca felől diákzsivaj csapta meg a fülét; arra tartott, mert biztos volt benne, hogy újabb chipses zacskók, csokis sztaniolok, rágógumik landolnak majd a járdán. Nagyon vigyázott, hogy a rábízott terület, a metróállomás és a közeli kis park közti szakasz a nap minden órájában tisztán ragyogjon. Hirtelen éles vonítás törte meg a főváros mindennapos zajtengerét. Középkorú asszony vonszolt maga után egy csont sovány kutyát, valamikor büszke fajta jellegel bíró afgán agarat. Az eb minden parancsszó ellenére is makacsul visszatartotta magát, megfeszítette mellső lábait és barnássárga csapzott fejét lesunyva oda cövekelte magát az emberforgatagban a járdához. Talán a közeli kis park felé vágyott, ahol néhány bukszus bokor és piros-sárga tulipánok emlékeztették egy számára örvendetesebb világra. Ekkor a nő, akinek rendetlen és ápolatlan külseje sehogy sem illett az amúgy viszonylag előkelőnek számító negyed arculatába, egy vékony, ám hegyes végű bottal az állat hátára csapott.
– Komm Saxi! Komm! – sivította éles hangon.
Ám a kutya csak nem mozdult, mintha már a fájdalom számára csak amolyan megszokott hétköznapi huncutság lenne, még inkább megmakacsolta magát és most már leeresztette sovány hasát is a járdára.
– Schweinehund! – ordította erre a gazdája és kócos, zsíros haját felborzolta idegességében.
– Na gut! – mondta ekkor hangot váltva. – Na gut!
Azzal elővett kabátja zsebéből egy kopott szíjat, és mint aki már előre begyakorolta, jobb karjával lendületet véve, ballal pedig a négylábú kötelét megfeszítve ütlegelni kezdete az állatot. Eközben szürke szeme szikrákat szórt az indulattól. Saxi cseppet sem lepődött meg, mintha számított volna erre az újabb fordulatra, még jobban lehasalt, szinte belesimult a járdakövekbe, csak az oldala és a lábai remegtek egyre erősebben. Majd felsírt, mint egy embergyerek. Szomorú barna szemeit segítségkérően a mellettük elhaladókra szegezte. De az ütések tovább záporoztak. Saxi mégsem állt fel. A tömegben néhányan a fejüket rázták, egy bicikliző kisgyerek befogta a fülét, amúgy senki nem szólt egy szót sem.
Az afgán ekkor rohant oda. Lefogta az asszony kezét és a kutyát felkapta. Meg sem állt vele a parkig. Ott letette. Az állat először boldogan belevizelt a tulipánágyás közepébe, majd farkát csóválva a szikár termetű férfihez dörgölte a fejét. Az utcaseprő leült a fűbe, gyakorlott szemmel vizsgálni kezdte Saxi sebeit, majd látva, hogy különösebb baj nem történt, megsimogatta a kutya borzas fejét.
– Csak végre enned kéne már valami táplálót – mondta afgán nyelven, amiből persze az összecsődült bécsiek semmit sem értettek.
Az eb azonban megnyugodott, és hálásan nyalogatni kezdte a férfi kezét. Így találtak rájuk a Cobra nevű terrorelhárító egység emberei. Saxit perceken belül egy kutyamenhelyre szállították. A Kamarán nevű afgánt pedig megbilincselték, majd a közeli rendőrőrse hurcolták. Kihallgatták, majd gyorsított eljárással megkezdték kitoloncolási ügyének a tárgyalását. Még aznap este a bécsi újságok hírül adták, hogy egy terroristagyanús afgán menekültet tartóztattak le a belvárosban. Benham Kamaránra eddig nem volt semmiféle panasz, két éve élt a fővárosban. Sikerrel tette le az osztrák állam által előírt uniós támogatású nyelvvizsgákat. A Bécsi Köztisztasági Vállalat első kerületében dolgozott. Megbízható, jó munkatársnak tartották. Az afgán védekezésként a kihallgatásán elmondta, hogy a kutya szenvedése miatt lépett közbe és csavarta ki a szíjat a középkorú hölgy kezéből. Nagyon sajnálja, hogy ezzel a mozdulatával eltörte Sabrina Steinmann kisujját.