Dzseki bácsi

Az ember már csak olyan ,hogy a misztikumok körébe vonja az első valamit és az utolsót is. Így mondja erről: az első szerelem, az utolsó előadás, az első korty, az utolsó szó.Az első csók, az utolsó kézfogás. Az első bevetés, az utolsó puskalövés a háborúban. Az utolsó ilyesmi volt – hetven évvel ezelőtt – a Soproni Erdőmérnöki Főiskolán megtartott előadás is. Aztán jött a forradalom!Volt olyan erdőmérnök hallgató, akit évtizedekre elsodort hazájától a történelem nem mindennapi eseménysorozata. De voltak olyanok is,akik elmondhatták, hogy az utolsó elődást is meghallgatták, amit nem kisebb személyiség mint Dzseki bácsi, az örök nevettető, az adomák koronázatlan királya adott elő. Az ásványok csodálatos lenyügöző szerkezetét ismertette volna, de ezúttal már ő rá sem hallgattak. Igazából már csak fizikai létükben voltak jelen. Szabó György hallgató írta le, hogy Pesten már ropogtak a fegyverek, ígyhát az őslénytan és geológia tanára sem tudta lekötni a fiatalok figyelmét. Nagy napok vártak rájuk! De akik ott voltak Dzseki bácsi búcsúelőadásán, azok életük végéig őrizték ezt az emléket. Az 56-os forradalom kitörésének napját az utolsó főiskolai előadáshoz kötötték az emlékezetükben mindörökre.

(A felvételen Dzseki bácsi)