Erdőmérnök hallgatóból filmrendező – Pál László sikerei

Mi történik, ha egy természetimádóádó ember, jól választ és erdőmérnök akar lenni az ötvenes évek szorító, fojtó világában. Csodálatos álmokban látja az életet, a soproni erdők szépségében tanulja meg, hogy milyen lélegzetelállítóan gyönyörű a Föld, és ha felmegy valamelyik bércre, akkor mindenhonnan Nyugatra lát, a magas hegyek köszöntik bármelyik csúcsról messze tekintve. Éppen ezért elvágyódik. Elvágyódik, és tudja, hogy mennie kell, mert itthon nem készíthette volna el azokat a filmeket, amelyekben mindig ott vannak a hatalmas hó borította csúcsok, a fenséges sziklák, a háborgó óceán és az örökké küzdő ember, aki meg akarja mutatni, hogy az életének értelme van. Pál László ezt akarta, amikor másodéves hallgatóként csatlakozott az 56-os menekülőkhöz. Stúdiója, ahol hosszú évek során világhírű természetfilmek készültek, az Egyesült Államokban, Seattle-ben van. Az első emeleten ülünk egy napfényes irodában, hatalmas üvegablaka a Csendes óceánra néz, ahol most tajtékzik a tenger, de hátán a kék eget tükrözi vissza. Inspirálóan szép!

– Könnyű volt az elhatározás eljönni Magyarországról, Sopronból egy idegen ismeretlen világba?

– A forradalom leverésének napján teljes káosz uralkodott a soproni egyetemen. A diákok letették a fegyvert, a kópházi csata csődöt mondott, senki sem tudott lőni ártalmatlanná tett ágyúkkal, a legtöbben a Lővér Szálló, majd a Muck közelében gyülekeztek. A többség – Roller Kálmán dékán vezetésével – akkor még menni akart, néhányan visszagyalogoltak a városba. Később a kinn maradók viszontagságos kalandok után Ausztriában várták meg a döntést. Kanada befogadta a menekülő soproni hallgatókat, nekem azonban más sorsot szánt az élet. A filmek világa, a kamera vonzása, arra késztetett, hogy a British Columbia Egyetemen, majd később a Dél-kaliforniai Egyetem Filmművészeti Tanszékén szerezzek tudást és elismerő oklevelet. Ezután telepedtem le Seattle-ben a Vancouverhez nagyon közeli amerikai városban, kétlaki életet folytattam az UBC-in és a Washingtoni Egyetemen is oktathattam a filmkészítés művészetét. Eközben számos televíziós reklámot, dokumentumfilmet forgattam magam is. Jó párral díjakat is nyertem.

– Melyik rendezéssel nyerte el az első átütően komoly elismerést?

– A nyolcvanas évek második felében több filmet is forgattunk a világ legmagasabb hegyének a Himalájának lenyűgöző világáról. A Mount Everest északi falának megmászásáról, illetve a Mount Everest szeleiről készített alkotásokat a Disney Channel és a National Geographic többször is lejátszotta. Mégis számomra a legnagyobb elismerést az Alaska,s Great Race, (Alaszkai nagyverseny) illetve Blue Water Hunters ( Kékvizi vadászok) című filmek jelentették. Mindkettőnek producere voltam.

– Az Alaszkai nagy verseny Susan Howlet Butcher életéről szól, aki amerikai kutyapásztor volt, és megnyerte a Iditarod Trail Sled Dog Race versenyt, a második négyszeres győztes lett, és az első, aki a dobogó legfelső fokára álhatott öt egymást követő évben. Az Iditarod, a legigényesebb szánhúzó verseny, amely 1049 mérföld megtételét tűzi ki célul hegyláncokon és hideg tengeri jégen keresztül, Anchorage városától egészen Nome-ig. Alaszka utolsó nagy versenyére a világ legjobb kutyapásztorai gyülekeznek egybe, hogy összemérjék tudásukat.Susan maga neveli a szánhúzós kutyakölyköket és ő is képezi ki győztes kutyacsapatait. A film bemutatja kemény életmódját és azt, ahogy egy igazi sportoló fegyelmezettségével készül fel a nagy megméretésekre. Hatvan másik versenyzővel együtt minden évben szembeszáll az kegyetlen, emberpróbáló út veszélyeivel, amikor a hőmérséklet gyakran mínusz 40 fokra csökken és orkán erősségű szél kavarja a havat mindenütt. Maga a küzdelem 11-14 napig tart. Susan elszántan és bátran megküzd Észak legkeményebb versenyzőivel, hogy új rekordot állítson fel és mindannyiuk közül a legjobb legyen, világelső győztes.

A fénykép illusztráció.JodyOphotos)