Gondolkodó

Némely emberek mintha úgy tennének, hogy a következő napok megélése éppolyan lenne , mint máskor. Pedig ez nem így van. Az hogy sorsfordító enyhe kifejezés arra, hogy az április 12-i választás mit hozhat el a magyar nemzet történelmében. Ha csupán racionálisan nézzük a dolgokat és félre teszünk minden érzelmet, haragot, félelmet, szorongást, vagy hitet és lelkesedést, már akkor is rá kell ébrednünk, hogy bizony ennyire soha nem volt válaszút előtt az országunk mint most. Egy x-el akár egyetlen ember is hatással lehet az itt élő közösségek további útjára. Ezért legalább most gondolkodni illene, talán néhány percre félrevonulni a világ zajától és az összességből megszerzett eddigi ismeretek alapján dönteni kéne.

Mondok erre egy példát, a Negyven év szívvel és tollal cimű könyvemben írtam a korábbi választásokról. Itt fejtettem ki: „Nem tudom , kinek tetszik, hogy plakáterdők hirdetik városszerte, hogy melyik párt tartja kezében a hatalmat, a közpénzeket itt a városunkban. Szinte minden villanyoszlopra, frekventált helyre odakerült, a Fidesz -KDNP színeiben induló jelölt. Ez hány óriásplakátot és mennyi kisebbet kóstál? ” Mondhatnánk egészen rövid megfontolás után, hogy ez bizony valóságos mennyiségi túltolás. Gondolom akik ezt megszervezték arra gondoltak, hogy ha a nép ennyiszer látja ugyanazt az arcot, akkor az bizonyosan nagy jelentőséggel bír. Komoly erőt és útmutatást fejez ki, a ráadásul photoshoppal manipulált fénykép alapján. Pedig ez nem így van. Az írásom elején fejtettem ki, hogy most aztán igazán nem ártana mindenkinek leülnie néhány magányos percre és elgondolkodnia azon, hogy ez az ország, amelynek történetesen őmaga is polgára, hová is tart majd az elkövetkező években? Ehhez a gondolkodáshoz pedig a plakáterdők soha nem adnak még csekély municiót sem, sőt erősen félrevezetik, befolyásolják a választókat. Ahhoz hogy bárki is okosan dönthessen a pártok programjaival, elképzeléseivel kellene megismerkedni alaposabban, csak az egybegyűjtött információk alapján szabadna voksokat leadni. Sokat segítenének ebben a médiumokban megjelenő vitaműsorok, a felvázolt pártprogramok és persze nem utolsósorban maga a politikus emberi tartása, jellemének, közösségi tudatának megismerése. Ezek híján félelmetes lutrivá válhat maga a választás. Ijesztő meggondoltalansággá, aminek következményeit egy egész nemzet sorsának alakulása mutatja majd meg. Ha belegondolunk a világtörténelem nagynak számító, magas tudású filozófusai, történészei és persze az olyan kaliberű politikusai is, mint például Winston Churchill volt, (de nem kell messzire mennünk, elég ha Széchenyi Istvánra vagy Deák Ferencre gondolunk) fejüket fognák vagy nagyon elszomorodnának ezeket a fejleményeket látva, vagy egyszerűen arra gondolnának elérkezett az emberiség végzete, amit a szuperlaítivuszokban sem eléggé kifejezhető elbutulásnak és szellemi mélyzuhanásnak, vagy éppen hanyatlásnak mondhatunk.