Hazudtunk

Hazudtunk, hazudtunk, hazudtunk!

Közeleg az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója. Ennek emlékére írtam meg az elmúlt év végén megjelent Akik történelmet írtak című könyvemet. Az itt látható levelet a minap kaptam meg egy kedves barátomtól, Kokas Gézától, volt pannonhalmi bencés diák osztálytársamtól, aki unokaöccse annak a Jákóy Endrének, aki a Soproni Divizió tagja volt és soproni erdőmérnök hallgatóként 1956. november 4-én hagyta el a várost azokkal együtt, akik új életet kezdtek a kanadai Vancouverben. Tanulmányaikat ott fejezték be a British Kolumbia Egyetemén, ott kapták meg erdőmérnöki diplomájukat. A levél valóságos történelmi relikvia, 1956. október 23-án adta fel Sopronból Jákóy Endre, Balatonalmádiban élő szüleinek. Legfontosabb sora itt olvasható: „Tegnap volt 7 órás ifjúsági parlamenti ülésünk. Óriási lelkesedés és akarat. Majd elmondok mindent ha hazamegyek.”

Jákóy Bandus, ahogy családon belül becézték, sajnos már nem tudta elmondani a történteket, mert a kibontakozó forradalom eseményei elsodorták őt és társait. Csodálatos küzdelmüket Magyarország szabadságáért és függetlenségéért már számtalan könyv megírta. Itt most csak röviden foglalom össze mit is akart elmondani arról az ifjúsági parlamenti ülésről a harmadéves főiskolai hallgató:

„A Soproni MEFESZ vezetősége egy nagygyűlést hívott össze a Sotexkultúrházban (ma GYIK rendezvényház). Ezen a gyűlésen kívántákszélesebb körben megvitatni a soproni egyetemi hallgatók

követeléseit. A gyűlés este 6 órakor kezdődött, és azon mintegy1000 fő vett részt. Jelen voltak az egyetemi oktatók, a középiskolai tanárok, a városi tanács képviselői, a rendőrség vezetői,

az MDP városi bizottságának tagjai és természetesen ahallgatóság teljes létszámban. A hat tagú diákparlament a színpadon foglalt helyet. A diákparlament elnöke Bujdosó Alpár

erdőmérnök-hallgató volt. Először a már délelőtt előterjesztett 13pontos követelményt vitatták meg. Újabb javaslatokkal az eredetiösszeállítás 17 pontra bővült. A követelések közt a nemzeti

jellegűek kerültek mind inkább előtérbe. A hallgatóság körébőltöbb felszólaló is felvetette a kérdést, hogy miért hiányzott aHimnusz a legutóbbi március 15-ei ünnepség műsorából. Valaki,

ugyancsak a hallgatók soraiból, válaszolt: „Mert a csúcstitkár aztkihúzta” Most már a tömeg hangosan követelte, hogy a párttitkár-ha itt van – nyilatkozzék, miért húzta ki a Himnuszt a nemzeti

ünnep programjából. A nagyterem jobb oldalán lévő erkélyekegyikén felállt S. J. adjunktus, csúcstitkár. Próbálta csendesíteniaz egyre erősödő felháborodást. Azt kezdte ecsetelni, hogy az itt

jelenlévő fiatalok többsége a párt politikájának köszönheti azt,hogy tanulhat. Nem hagyták, hogy befejezze a mondanivalóját. A hallgatóság mind hangosabban, szinte kórusban kiabálta, hogy

nem erre kíváncsi, hanem arra, hogy miért húzták ki a Himnuszt a nemzeti ünnep műsorából. A választ nem lehetett hallani. A felforrósodott hangulat fenyegető volt. A zaj elcsendesülése után

a Marxizmus-leninizmus Tanszék vezetője, Kertész István kért szót (szintén az erkélyről). Hozzászólásában beismerte, hogy a párt félrevezette a magyar népet. Állítása nyomatékosabbá

tételére jó néhányszor elismételte: hazudtunk, hazudtunk, hazud tunk… Ez a fordulat kissé váratlanul érte gyűlés résztvevőit. A megnyilatkozás őszinteségét a mellettem ülők közül többen

kétkedéssel fogadták. Sopronban a felkelés ezzel a nagygyűléssel, október 22-én, hétfőn este kezdődött el. A párt és a rendőrség vezetői a gyűlés befejezése előtt csendben távoztak a helyszínről”.

(Dr. Vancsura Rudolf visszaemlékezéseiből)