Hunujgária hajnala (III. részlet)

Fiktív regényem részletei az Orbán kormány utáni időkről. Amennyiben hagyjuk, akár ez is megtörténhet.

Péter megborzongott az orrfacsaró szagoktól és megszaporázta lépteit, a Kelamayi sugárúthoz tartott, ahol egy mellékutcában találta meg azt az éjszakai bárt, az Arany Selyemutat, amelyben éppen dolga akadt. Itt kellett találkoznia Mehmuttal, a fekete hajú lánnyal, és ennek a találkának nem holmi ismerkedés, vagy szerelmes együttlét adta a lényegét, hanem annál sokkal fontosabb, egy titkos és történelmi szintű küldetés. Öcang Mehmut Aidua ugyanis nem más volt, mint a legnagyobb földalatti ellenzéki mozgalom vezetője Öcang Mer Kung legfiatalabb lánya. Őt jelölték ki a titkos tárgyalások előkészítésére, nem csupán magas intelligenciája, hanem nyelvismerete és rendíthetetlen küldetéstudata miatt is.

A bejáratnál, amelyhez vörös szőnyeg vezetett fel, és a homlokzatán türk nyelven, valamivel nagyobb betűkkel pedig kínaiul is ott virított a márkanév, széles mosollyal egy portás fogadta. Beavatott volt. Szó nélkül bevezette a mulatóba, ami semmiben sem különbözött akár bármely európai éjszakai lokáltól, de a legbelső helyiségben dübörgött a dob és valami ősi fuvola szólt. Ujgur népviseletben táncoló lányok forogtak a színpadon, gyönyörűek voltak, sötét hajuk több fonatban lengett a zene ritmusára. Szép arcuk, a legszebb magyar lányokéra emlékeztetett itt a távoli Ázsiában. Csábos mosolyuk azonnal hangulatba hozta a férfit, és amikor Mehmut karcsú alakja belibbent a sűrű levegőjű terembe, alig tudta leplezni csodálatát, pillanatokig a szépsége hatása alá került, és ez szinte kirekesztette az őket körülvevő zsivajt. Mehmut valami ártatlan, a szája szélén bujkáló mosollyal fogadta Péter hu Van-t. Nem voltak közel, mégis izgatónak tűnt jelenléte a két bárszék közötti távolság ellenére is, mert a férfi minden porcikájával érezte ennek a keleti virágszálnak kisugárzását.

– Itt nem kell félni, nem figyel meg bennünket senki – mondta a nő megnyugtatóan. Aztán miután kezet fogtak, látszólag semmitmondó faggatásba kezdett.

– Nem fáradt el a hosszú úton? Milyen benyomások érték városunkról? Tetszik az itteni élet? Persze ön világlátott, van mit összehasonlítania. Azért megteszi Ürümcsi is. Nem igaz?

– Meg kell, hogy mondjam nagyon pozitívan csalódtam, Elképesztően modern, ugyanakkor ősi benyomást kelt rám itt minden. Nem gondoltam volna, hogy ilyesmi fogad majd. A hatalmas hegyek közé települt nagyváros, melyben lüktet az élet, ezer meg ezer színforgatag, kultúrák találkozása, a fenséges selyemút. És hát a nők csodálatosak. – nézett most elismerően Mehmutra.

– Azt mondják, rokonok vagyunk, maguk magyarok és az ujgurok – váltott témát a nő, és közben összehúzta szemöldökét, az arca most még sugárzóbbá vált.

Ajkát kicsit megérintett nyelve hegyével, ösztönös mozdulat volt, de nem olyan begyakorolt és művi, mint az európai nők csábító fondorlatai. Péter hu Van elkalandozott gondolataiban, milyen lehet  Mehmut mellének formája? Vajon milyen érzés lehet gömbölyű, finom csípőjének érintése, ami egyáltalán nem tolakodóan kirajzolódott egyszerű, de csinos ruhájából?

– Elhozta a kutatási dokumentumokat? – zökkentette ki ábrándozásából Mehmut, mintha észrevette volna pajzán gondolatait.

– Persze itt vannak – válaszolta. Gondosan megvizsgálta a tekintetét, melyben most felcsillant az okos nők kicsit fölényes, de élénken érdeklődő vonása.

– Kormányanyagok. Némelyik kérdésben jobban kidolgozottak, mások csak felvetések, inkább tapogatózások. Önökön múlik, hogy mit hozhatunk ki belőle!

Mehmut gyorsan lapozni kezdte, aztán haragosan felvillant a szeme:

– Nem vagyunk terroristák – vitte fel hirtelen hangját.

A férfi látta, hogy fekete szemében különös láng lobban. Péter hu Van megrezzent és most először aprólékosan körülnézett a teremben. A lányok tánca már félbeszakadt. Levonultak a színpadról. Különféle étkeket és italokat kezdtek felszolgálni. Egy barna forgóajtón jöttek ki-be a pincérek, ők maguk is különös nemzeti viseletben. Több ajtó is nyílt a helységből, némelyik funkciója egyelőre kérdéses maradt. A nagy terem több részre volt osztva, itt-ott elszeparáltan hangoskodó társaságok ültek, oroszok itták a méregerős vodkákat, az általános hangzavarból ki lehetett venni angol mondatokat is, turisták jöttek össze itt a világ minden részéből, szemmel láthatóan kitűnően érezték magukat.

– Honnan veszi ezt, hogy terroristáknak állítjuk be magukat? – kérdezte döbbenten Péter hu Van, aki most jóval közelebb hajolt a nőhöz és faggatóan fürkészte arcát.

– Itt van az anyagban. Arról értekeznek itt a tanulmány elkészítői éppen a 256. oldalon, hogy mekkora veszélyt jelent kapcsolataink kiépítésében a terrorveszély, vagyis az hogy a kínai kormány úgy kezel bennünket a világ előtt, mint potenciális terroristákat.

– Ez valami félreértés lehet – szabadkozott a férfi. – Itt valószínűleg a 2009-es etnikai zavargásokra céloztak. Úgy tudjuk azóta is megfigyelnek személyeket, időnként razziákat tartanak és több gyanús alak körözés alatt áll. A belügyi szervek szerint Hszincsiangban jelenleg nem működik szervezett szeparatista csoport, de vannak terrorista bandák, amelyek szoros kapcsolatban állnak külföldiekkel. Nos, csak erről van itt szó és nekünk nagyon óvatosnak kell lennünk.

– Persze félnek, mint minden gyáva európai, maguk sem kockázatnának semmilyen jó ügy érdekében, ha a már jól működő gazdasági kapcsolatok meghozzák a rendes hasznukat. Ha önök Kína bábjai, és hisznek a jelentéseiknek, akkor mit akarnának velünk, a betelepítési programjukkal? Hát hogy is lehetne, azt megoldani egy nagyhatalom szövedéke alatt vergődve. Vagy maguk nem így látják a helyzetet? – sorolta haragosan Mehmut és a szeme most már szikrákat szórt.

 

Folytatása következik!!!

 

 

 

Fényképen Ürümcsi a modern nagyváros

hozzászólások lezárva.