Kegyelmet az erdőnek

Kegyelmet kér az erdő és könyörög, mint mindig. Egy tegnapi kormányrendelet ugyanis szabad utat enged az irtáshoz. Megszünteti azt a tilalmat, hogy „az állam száz százalékos tulajdonában álló, a természetvédelmi, Natura 2000, tájképvédelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű, természetességi állapotú, és az erdőfelújítási kötelezettségre vonatkozó előírást alapul véve természetes mageredetű erdőfelújításra alkalmas erdőben tarvágást alkalmazzanak”. Tudom átkozottul kell a tűzifa télire. De nem lehet olyan súlyos a helyzet, hogy egyik napról a másikra hozzanak egy hatalmas károkat okozó rendeletet. Minek van akkor az évszázadok tudományos műhelyét képviselő erdészeti szakma? Mi a rendeltetésük az erdővédelem tudósainak és szakembereinek? Ha ennyire semmibe veszi őket a kormány, akkor nagyon nagy bajok vannak.

Néhány hónappal ezelőtt még komoly kampánytémája volt a kormánypártnak az erdősítés, fiatal csemetékkel ültettek be hatalmas területeket, hangzatos neveket adtak az akcióknak,( Újszülöttek erdeje stb), amit avatások követtek, magas rangú kormány tisztviselők jelenlétében adták át azokat a jövőnek.A fák, az erdők számokban kifejezhetetlen értéket képviselnek. Közvetlen szerepük van a klímavédelemben, természeti egyensúlyt képviselnek, a jövő védnökei, akikre mindig számíthatunk,hogy az egyre forróbb éghajlattól, az aszálytól megvédjenek bennünket. Most pedig egyik napról a másikra a hazánkat pusztító legnagyobb aszály közepén nekiindulhatnak a modern, nagy teljesítményű STIHL fűrészekkel. Nincs kegyelem. Immár természetvédelmi területeken is vághatnak, dönthetnek, darabolhatnak és bárhol kijelölhetnek a szállításokhoz erdei utakat, további károkat okozva. Tarra pusztíthatják a hegyoldalt és a völgyet,síkvidéket. Dehát ennyire kellene a fa? Ennyire, hogy még a szakmai tudományos műhelynek számító Soproni Egyetem szakértőit, kutatóit és oktatóit sem kérdik meg. Nem egyeztetnek velük. Egyáltalán mi a véleményük erről? És ha meg is kérdeznék a véleményüket, figyelembe vennék szakmai szempontjaikat, akkor is volna -e egyáltalán egy csekély beleszólásuk is a dolgok menetébe? Tudjuk amióta alapítványokba szervezték a felsőoktatási intézményeket valószínűleg pont az ő szerepük sínylette ezt meg leginkább.