Kétszázéves az omnibusz

Idén kétszázéves az Omnibusz. A világ első rendszeres, menetrend szerinti omnibuszjárata 1826-ban indult a franciaországi Nantes-ban. Magyarországon az első társaskocsit 1832. július 1-jén húzták a lovak Pesten, a Színház tér és a Városliget között. Sopronban rangjához méltóan, a vidéki várok között elsőként, már 1847-ben omnibuszozhattak a polgárok. A zárt kocsik kezdetben 8-16 főt szállítottak, később pedig megjelentek a népszerű emeletes változatok is. Az alul oldalt nyitott ülésekkel rendelkező járműre a jegyek megváltása után lehetett felülni. A főváros utcáin mindössze néhány krajcárért lehetett végig furikázni. A nyitott tetejű kocsikon élvezetes lehetett az utazás ezekben a békebeli időkben. Az utolsó járat 1929. november 5-én haladt át a Villányi úton. Valószínűleg Sopronban a helyi villamossal együtt ezt az utazási formát is kiszorították az új idők technikai vívmányai. És ezzel egy korszak is lezárult hazánk történelmében. Ma már az omnibuszok emlékét talán csak a népszerű sláger őrzi: „Éjjel az omnibusz tetején, / emlékszel kicsikém, de csuda volt / Lent nyikorogtak a kerekek, / s felettünk nevetett a telihold.” Mindenesetre időnként valaki napjainkban is mindig újra elindít egy ilyen nosztalgikus járatot. Miként tette azt Sopronban a Lomnici Lovasiskola vezetője, Lomnici István is a kilencvenes évek második felében. Különleges élmény volt ezzel a soproni omnibusz járattal végig baktatni az óváros girbegurba utcáin, fentről, ritkán látott szögből rátekinteni az ódon házak tetőire és az ablakokra. Kár, hogy manapság már nincsen ilyen járata a városnak, pedig Sopron hangulatához nagyon is illene. Az omnibuszról Arany János is megemlékezett híressé vált versében az Epilógusban.

„ Az életet már megjártam.

Többnyire csak gyalog jártam,

Gyalog bizon’…

Legfölebb ha omnibuszon”

(A fénykép forrása Fortepan)