Ördögi teremtők
Tizenegyedik részlet új könyvemből, amely december elején jelenik meg. Egy család sorsjátszmái kétszáz év tükrében. Főszereplője egy híres magyar orvos-kórboncnok, Arányi Lajos György, akinek családfája és utódai is továbbviszik az elmúlás, a halál kérdéseit faggató sorjátszmákat. A végig izgalmas és komoly filozófiai gondolatokat felvető kötet valójában kétszáz év családregénye is egyben. Küzdelmekkel, szerelmi drámákkal, történelmi viharokkal keretezve.
Mi történik, akkor, amikor meghalunk? Vajon el lehet-e pusztítani az energiát? Már régóta tudjuk, hogy az energia nem vész el, csupán átalakul, és ez egy egyetemes törvény, ennek tükrében a minket alkotó energia is más formát ölt halálunk után. Tovább élünk. És ha úgy tetszik, megcáfoltuk ezzel Stephen Hawking elképzelését. A gyakorlatban ez annyit jelent és majd látni is fogja, hogy mi tulajdonképpen, egy-egy halott ember után megmaradó kvantum energiára vadászunk. Dollár milliárdokba kerülő fejlesztéseink eredményeként, olyan szerkezeteket alkottunk, amelyeknek hihetetlenül kicsi szűrőin, a neutronokat és protonokat alkotó kvarkok is fennakadnak, de mindennek már szinte semmi köze sincsen az orvostudományhoz, ezek a részecskefizika legújabb eredményei alapján megvalósított kísérletek.
– Nézzük meg! – indítványozta Sabrina türelmetlenül.
De Zi professzor már teljesen beindult ekkora, már nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy a nő vállát szorosan átölelje. Sabrina már-már rácsapott a kezére, szíve mélyén undorodva fogadta a férfi, vágytól remegő tenyerének izzadt érintését, de most mégsem húzódott el, mert tudta csak így juthat be, a Hórusz Társaság agyközpontjába, a legtitkosabb kísérletek helyszínére, ahol immár a megszűnt emberi élet feltámasztásán ügyködnek gigászi pénzösszegekből a világ legnagyobb tudósai.
Tűrte hát a férfi érintését, sőt akkor sem tiltakozott, amikor kemény hátsójára csúsztatta másik kezét. Zi teljesen elszédült a boldogságtól. Még többet akart, de erre már Sabrina megfogta a karját és eltolta magától.
-Siessünk, kérem, nincsen már túl sok időm, délutánra egy megbeszélésre kell igyekeznem!
Zi csalódottan visszavonulót fújt, és végre elindultak, de Sabrina tudta, hogy az indiai mikor előre engedte a biztonsági kapukon, végig a hátsóját bámulta. A mézesmadzag taktika megtette hatását.
A lány aggódva gondolt arra, hogy még az hiányzik, hogy az indiai becsapja és ne vezesse be a titkok laboratóriumába. – Gondolom, a legszívesebben lefektetne itt azonnal! Korábbi kapcsolataiból jól ismerte az éhes férfiszemek villanását. A vágy fellobbanását. De aztán Zi határozott mozdulattal benyomkodta az ajtókat nyitó kódokat. Egy félhomályos, nagyon hűvös helyiségbe jutottak. A doktornő megborzongott a hidegtől. Zi elmosolyodott és kinyitott egy szekrényajtót. Vastag kabátot nyújtott át a lánynak és maga is felöltözött.
- Kicsit hideg van itt – mondta. – Állandóan tíz fok alatt tarjuk a hőmérsékletet, az agy aktivitása ezalatt tökéletesen leáll. Ez a hely nem olyan látványos, mint ahol korábban jártunk. Itt a testek hibernálva vannak és a vér helyett sóoldatot engedtünk az erekbe. Ilyen alacsony hőmérsékleten az életet felfüggeszthetjük, de a halál mégsem következik be, a sejtek hosszú időn át életben maradnak.
A szürkéskék derengésben Sabrina három kapszulát fedezett fel, amelyekben emberi testek feküdtek egy keskeny fémlapon. Az egyik kapszula azonban szorosan a falhoz illeszkedett és azt jobban megfigyelve látta, hogy egy hatalmas nyíláshoz tapad, nagyon hosszú alagúthoz, bonyolult csőrendszerhez, ami szinte a végtelenbe nyúlt.
– A részecskegyorsító! – nyugtázta Zi professzor. – Ennek segítségével igyekszünk elfogni a halott agyából kiáramló energiát, ehhez viszont neutronbombázást kell végrehajtanunk folyamatosan. A megfigyelőrendszer és annak személyzete a szomszédos teremben van, ami kapcsolatban áll a már előbb látott szuperszámítógéppel.
– Ennek a fiatal nőnek az agyába már beültettük az őssejteket, a gerincvelőbe peptideket injektáltunk, többféle ideg stimulációs technikát alkalmaztunk nála. Most megpróbáljuk elfogni az agyából kibocsátott energia részecskéket, ehhez kell a gyorsító, amely lehetővé teszi a legparányibb atomi részecskék megfigyelését is. A kutatóink több hónapon keresztül monitorozni fogják a páciensünk agyi aktivitását, abban reménykedve, hogy a központi szerv a működés jeleit fogja mutatni. És remélhetően olyan fokig jut majd, hogy felébred ebből az állapotból, szó szerint új életre támad.
Sabrina figyelmesen hallgatta a professzort, eközben szomorúan és kételkedve a fejét rázta, majd közelebb lépett a kapszulához és ekkor hirtelen felsikoltott:
– Istenem, hiszen ezt a nőt ismerem. Ő Lorina Flechmann!
– Igen valóban ő az! – hallotta háta mögül az ismerős hangot, amely most haragtól izzóan csattant.
Anpius volt az. Míg ők ketten a gyorsító teremben beszélgettek az öreg tudós megérkezett, és amikor nem találta Sabrinát az otthonában, gyanút fogott, a kutatóközpontba követte őket.
– De hiszen amikor a klinikán vizsgáltuk, először reménykedtünk abban, hogy visszaadhatjuk az életnek, de aztán minden kétséget kizárólag beállt nála az agyhalál, és te megígérted, hogy átadjuk a szüleinek, nem próbálkozunk vele többet és ők megadják neki a végtisztességet. Most mégis miért hoztátok ide?
– A klinikai vizsgálatok csak az előkészítés részei voltak szívem, utána hónapokat töltött itt Lorina. Aztán hazatérése éjjelén, mint te is tudod rosszul lett, csaknem elveszítettük. Ám sem az apja, sem én nem egyeztünk bele, hogy sorsát a Teremtő kezébe adjuk, akiben te úgy hiszel drágám- válaszolta éles gúnnyal Anpius.
– Szóval nem fogadtuk el a sorsa rendelte halálát. Akkor, hogy téged megnyugtassalak, és senki ne fogjon gyanút, azt színleltem, hogy én is fejet hajtok a végzete előtt. A többit pedig most már tudod.
– De egyébként is magyarázatra éppenséggel te szorulnál. Hogy merészeltél az engedélyem nélkül ide jönni ?!
– Ha tudni akarod éppen arról akartam meggyőződni, hogy amit te és a kutatóid itt művelnek az mennyire elfogadható a normális emberek társadalmában. Mert, hogy ti és ez embereid nem azok, az most már bizonyossá vált előttem. Minden jó érzést kivetkőztetek magatokból. Gyalázat, amit itt műveltek. A civilizáció, az emberi kultúra elleni vétek.
– Szóval bolondnak tartasz kedvesem? Köszönöm szépen azok után, amit neked nyújtottam a karriered felépítésében. Mindent nekem köszönhetsz, még a kutatásaidat és a hírneved is. Nélkülem semmire nem jutottál volna kedvesem!
– Nem, ne hidd Anpius, hogy bolondnak tartalak, a világ egyik legokosabb és leggonoszabb emberének viszont igen. Most már látom ki vagy igazából. Elborzaszt, amit itt művelsz a Hórusz projekt kutatásainak álcázva. Nagy tudósnak állítod be magad, de valójában csak a hírnév és a hatalom érdekel.
– Igen, az a hatalom, amely minden törvénynek képes ellenszegülni. Önmagad egy szintre akarod emelni Istennel, és eközben ártatlan emberi életekkel játszadozol. Kényed-kedved szerint akarod visszahozni az életbe ezeket a szerencsétleneket, csupán azért mert úgy gondolod mindez hatalmadban áll.
Ki vagy te, mit gondolsz magadról? Azt hiszed, Isten törvényeit csakúgy megszegheted?
Anpius most egy pillanatra elnémult, kréta fehérre sápadt az arca, aztán határozottan megtántorodott, a szívéhez kapott, de Zi professzorba kapaszkodva teli torokból üvölteni kezdett:
-Takarodj a szemem elől. Többé soha ne is lássalak! Te hálátlan eszeveszett kis kurva! Tűnj el! Tűnj el érted! Már azt is bánom, hogy felfigyeltem rád a többi kis törtető rezisztens között. Többé nem ismerlek!
Aztán újból megszédülve egy székre rogyott. Zi gyors mozdulattal hátrahajtotta az öreg doktor verítékes homlokát, kigombolta a zakóját és az ingjét. Majd a szívére tette fonendoszkópját, amit jelképesen mindig magánál hordott. Aggódva hallgatta a szívhangokat. Majd elégedetten hümmögni kezdett:
– Nyugodjon meg professzor úr! Drága főnököm nincsen semmi különösebb baj. Ezt a kis megrázkódtatást könnyen legyűri a maga bivalyerős szervezte.
Mire azonban Anpius teljesen magához tért Sabrina már nem volt ott.
A könyv előrendelhető a kuntz.zoltan@gmail címen vagy facebook oldalamon!!! Az új kötetet ezúttal is az Oriold és Társai könyvkiadó jelenteti meg!
A könyv megjelenését támogatta:
Barankovics Alapítvány
Komáromi Közgyűjteményi Alapítvány
Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata
Zalaco Zrt.
https://barankovics.hu/
hozzászólások lezárva.