2023
30
10
Lehetne emberibb az élet ?
Egy kevés képzelőerő kell csak ahhoz,hogy valaki visszaugorjon a múltba akár 9 millió évet. Láttam egy kislányt, aki ezeket a Pannon tengerből származó kagylókat megtalálta a Fertőrákosi kőfejtő közelében. Kezébe vette őket, aztán elcsodálkozva füléhez emelte az egyiket. Ösztönösen a tenger zúgását szerette volna hallani. Régi játékot fedezett így fel. Nekem a nagymamám mutatta meg először ,hogyan lehet egy évmilliós kagylóban visszahallani a hatalmas víz morajlását. Igen a képzelőerő játszhat ilyenkor az emberrel.Ma már a tudósok kutatásai révén vissza tudjuk hozni a múltból napjainkba akár a Pannon tenger látképét is. Ismerhetjük az akkori növényeket, az állatvilágot, a tenger ősi teremtményeit, de nem látjuk az embert. Miért nem volt akkor még ember? Sehol nem látjuk magunkat.Miért nem kezdődött el hamarabb az emberiség evolúciója? Miért pont akkor mosta ez a híres tenger a Kárpát medence szigethegyeinek lábát? A Soproni hegység lábát, ahol finom homokot rakott le sok-sok ezer év alatt. Játszadozhatunk a kérdésekkel,de a legnagyobb kérdés az, hogy a káini utat választó emberiség, miért csak a gyűlölet és a háborúk mindennapjaiban tudja élni az életét. Igaz már az ősember is virágot tett a barlangi sírba egyik halottja mellé( régészeti feltárások bizonyítják ezt) , de néhány méterrel kijjebb egy másik ember összetört koponyája bizonyítja, hogy ölni is tudott, megható gyengédsége mellett. Azóta is tud. Csakhogy már nem szikladarabokkal,hanem ballisztikus és hiperszonikus rakétákkal. No meg képes gyerekek torkát is elvágni, megkéselni öreg embereket, ha úgy adódik gonoszságának erejéből (lásd a mostani gázai háborút).
Ahogy írásom elején kezdtem, vissza tudunk már lépni 9 millió évet és akár még sokkal többet is. Magunk előtt láthatjuk az ember nélküli világot, ahol az állatok és a növényvilág szövetségében az abszolút béke honolt, egy mesebeli tájon, ahol a tenger finom hullámokkal mosta a partot és kagylókat sodort a Napfényben fürdő fövenyre. (Ma megtalálhatjuk ezeket Sopron környékén is.)Ott ahol csak az éhes állat keresett prédát, de haragból, gyűlöletből soha nem gyilkolt, és önmagára sem emelt „kezet” mancsot, fogat, vagy lábat. Tiszták voltak a vizek, semmi sem szennyezte a tengerek , a folyók és patakok habjait. Élt az élet gondolatok és emberi érzelmek nélkül. Kinek volt unalmas ez a világ? Ki nem elégedett meg vele? Az, aki aztán a saját képmására teremtette az Embert? Valóban világraszóló csodát tett, ha az ember szép oldalát tekintjük csak. Ám az ember angyalból ördöggé válhat és megfordítva is igaz. Vagy az Anyag önmagát unta el és bonyolult kémiai és fizikai folyamatok révén öntudatra ébredt? És most hová tart ez a fejlődés? Ez a megállíthatatlan evolúció? Megállíthatatlan? Hiszen ez a technikai bravúroktól és az emberi elme hatalmas teljesítményeitől ragyogó világ törékenyebb,mint akár a dinoszauruszok kora volt, mert azok nem egyik napról a másikra pusztultak ki. De az ember képes lett erre is. Bizony már képes a világot akár órák alatt a lángok martalékává tenni. És hogyan tovább?
Most néhány nap múlva tegyünk koszorút és virágot a halottaink sírjára,mint százezer éve élt ősünk is tette, és képzeletben, mert lehet már csak úgy tehetjük, kezdjünk el újra felépíteni egy emberibb világot. Megvolt rá a lehetőségünk. Sok-sok évezred, de mégsem tettük.De vajon maradt -e még reményünk? Gondoljuk meg ezt emberek! Ne adjuk fel! Talán mégis menni fog! Cselekedjünk! És tegyük a kagylót a fülünkhöz. A tenger morajlása biztató hangot adhat,mint annak a kislánynak, akit a minap láttam…
2023
30
10
Az ember útja
Meghajtom a fejem. De ez nem szolgalelkűség,vagy a rossz értelmű alázatosság. Ez bizony büszkeség. Kilencéves vagyok, de 25 kilométert gyalogoltam a Kéktúrán. Vándor lettem, az élet vándora és bölcs túravezetőm bizalmát élvezem. Ő jóra és szépre tanított akkor. Hegyek, völgyek között a Gerecse hegység őszi csodafényeiben jártunk. Szívünkben béke volt és eggyé váltunk a természettel, ami ősi lelki forrás az ember számára. Az élet még sok mindent tartogatott és remélem tartogat még számomra, talán hosszú utat, boldog, perceket és órákat, fájdalmat és bőven gyötrelmeket is, mint mindenkinek ezen a Földön. A fénykép azonban áldott pillanatot őriz a múltnak és egyben a jövőnek is.Mert nem kérdeztük ott, ahol bandukoltunk árvalányhaj és erdei ciklámen tengerében, hogy most hol a Gonosz? Miért van Gonosz? És miért kevés a jó? Tüzek, háborúk, vérfürdők voltak akkor is a világban, de mi a tisztaság szerény apostolaiként gyalogoltunk az erdőben.És ezt mindenki megtehette és megteheti ma is. A fenyvesek felől tiszta légáramlatot fújt a nyugati szellő. Bűntelenül szívtuk magunkba a teremtés szépségét. Egy már idősödő Apa és nálam korban alig több lánya, valamint jómagam virgonc gyermeki társaságomban. Akkor kezembe vettem a túrabotot, amit mogyorófából faragott az Apa, és jelvények tucatjaival borított a teljesített utak emlékére. Nem értettem még az életet, rejtelmét még kevésbé faggattam, de éreztem,hogy ezúttal nagy dolog részese vagyok. Az Apa, idősebb Sári Gyula, azóta már eltávozott ebből a világból. De bölcs és szép nyomott hagyott maga után. Járni tanított a harmatos fűben, a sziklák göröngyeit kerülgetve, megcsodálva erdei gombák kacsintását, lombtövében nyíló virágok táncát és hallgatva az ösvényeken surranó vadak zaját. Az embernek adnia kell, hogy mások tanulhassanak, hogy emelkedő szellemű és gyarapodó lényekké váljanak, a fény felé nőjenek, ahogy az elrendeltetett. Ebben áll a nagy titok. Elvenni bármit, főleg az életet, gyűlöletet kelteni, összezúzni minden jót, felkavarni a lelkek jóságát, elrontani a szavak ízét, hatalmas bűn. Mi ott a Gerecse szívében, akkor 1965-ben az EMBER útját jártuk.
2023
08
10
Őszi idill
A lankás soproni hegyoldalban idős pár gyűjtötte a csipkebogyót. Az asszony napsütötte arcán mosoly játszadozott a finom leheletű őszi szélben. A férfi egy kampós bottal húzta magához az izzó vörös szemeket. A lehajtott ágakról komótosan szedegette a jól megérett terméseket. Némán dolgoztak perceken át,de mint akik már nagyon összeszoktak, szemük sarkából figyelték egymást, óvva és bölcs szeretettel. Áldásnak érezték ezt a napot. A hosszú, meleg nyárvéget, amikor még együtt gyűjthettek, mint évezredek óta mindig az ember,aki az ősz ajándékait magtárába vitte,hogy a hideg téli napokon is megízlelhesse a legédesebb csemegéket. A csipkelekvárt, a csipkeszörpöt és a csipkebort. Gyermekként én is találkoztam még csipkebogyó gyűjtőkkel. Volt aki házunkhoz hozta, a portékáját. Anyám örömmel megvásárolta tőle. Aztán lekvárt főzött nekünk gyerekeknek, aminél ízletesebb csemegét azóta sem ettem.
Régi ízek, régi emberek jutottak eszembe a csipkeszedő házaspár idilli képe láttán, amit elém tárt utamon ez az apró nyár végi kaland. Arra gondoltam a boldogság apró pillanatok sokaságából áll össze,de ehhez nyitott szemmel kell járnunk a világban.
2023
04
10
Klapka induló
Az 1848/49-es szabadságharc utolsó egységei, Klapka tábornok vezetésével még október első napjaiban is felvették a harcot a Habsburg birodalom ellenében.Világosnál már régen letették a fegyvert,amikor a komáromi szabadságharcosok még mindig fegyverben álltak. Haynau feltétlen megadást követelt, de Klapka a végsőkig kitartott harmincezer katonájával és elérte,hogy Közép-Európa legnagyobb várerődjét csak feltételek megszabásával adta át az osztrákoknak.
Október 3-án, vagyis a mai napon 174 évvel ezelőtt a katonazenekar utoljára játszotta el Egressy Béni indulóját, a Klapka indulót. Ez a mű akkor már nem a harcra lelkesítette a bátran kitartó honvédeket, hanem a magyar szabadságot, hazánk függetlenségét búcsúztatta megindító erővel. A magyar századok számos győzelmes csata után utoljára sorakoztak fel Klapka seregszemléjére. Itt hirdették ki az úgynevezett „hódolati szerződést”,amit maga Haynau is ellátott kézjegyével és a várvédők számára biztosította a közkegyelmet. Ezek a menlevelek a későbbi megtorlások idején sok száz ember életét mentették meg, egyebek között Jókai Mórét is. A katonaság a fegyverek letétele után szabadon elvonulhatott, a tisztek kardjaikat is megtarthatták, s aki úgy kívánta, külföldre távozhatott. Klapka kitartásának eredményeként és az erőd bevehetetlen falainak köszönhetően a komáromi várvédők emelt fővel távozhattak. Egyik legszebb és leglelkesítőbb indulónk szerzőjének Egressy Béninek is szabad eltávozást nyújtott. Egressy főhadnagyként szolgált a komáromi várseregben és ott is komponálta meg a művét, szervezte meg a katonazenekart lábsebétől sérülten. (A fényképen Egressy Béni észak-komáromi szobra, ma a várerőd előterében hirdeti nagy zeneszerzőnk emlékét.)
2023
04
10
Üzemen kívül
Rövidesen lekerülnek a táblák több száz soproni villanyoszlopról. Sopron „újraindít”. Megint normális üzemmódban közlekednek majd a buszok, lesz világítás a lesötétített helyeken és a GYIK ismét megbecsült kulturális centrumává válik a városnak.Örül mindenki, kormánypárti és ellenzéki egyaránt. Előbbiek, mert szerintük sikerült a takarékoskodási program, utóbbiak meg, mert szerintük győztek a hosszú harc alatt, amíg a polgárok érdekeiért egy normálisan működő városért küzdöttek. Szerintem meg egyelőre senki sem nyert. Ugyanis, ha ilyen könnyen megy ez a választások előtt pár hónappal, hogy csak „kapcs ki után kapcs be”, akkor itt valami nem stimmel. Akkor ez valójában nem is egy nagy takarékossági játék volt, hanem igazából nélkülözhető közjáték? Tudni kéne a megtakarítás számait. Igen azt nagyon tudni kéne ,és erről hitelesen tájékoztatni a soproniakat, hogy ennek az egésznek arányaiban is volt valami értelme. Volt értelme sötétben botorkáltatni az embereket, volt racionális célja összekeverni a városi buszforgalmat és rengeteg bosszúságot okozni az utazóknak és volt elég indok a GYIK körüli cirkusz lefolytatására is?
A másik oldal valóban sok energiát és küzdelmet fektetett bele abba ,hogy sikerüljön megszüntetni ezt az „őrületet”. Tisztelet és megbecsülés az aktivistáiknak. Most azonban olyan orbános trükkel fogták ki a szelet a vitorláikból, ami annyit jelent, hogy jelenleg megfosztották őket a legerősebb ütőkártyáiktól a választások előtt pár hónappal. És mivel Sopron lakóinak nagy része hajnaltól estig hajtja a pénzt a szomszédban, valójában nem is érdekli őket,hogy mekkora értéke van a mostani győzelemnek. A Fidesz barátai pedig amúgy is kitartanak gazdáik mellett, ha esik, ha fúj, ha sötét van, ha nem lehet normálisan buszozni, ha van GYIK, ha nincs. Ennek az újraindítási programnak tehát szerintem nincsen valódi győztese. Csak azt bizonyítja ,hogy a hatalomért, a képviselői székekért Sopron jelenlegi gazdái bármire képesek. De vajon Sopron polgárai illetve választói, képesek – e még gondolkodni? Bíznak-e még azokban ,akik ripsz-ropsz ellenkezőjét teszik annak, amit előtte ideológiailag elmélyítve és csaknem százszázalékos média birtokosként is beleültetnek a fejekbe, majd egyik napról a másikra nem újra ,hanem ellenkező irányba indítanak be?Ez itt most a fő kérdés, legalábbis a majdani választásokat illetően.