2025
17
01
Vancouverben Jákóy Andrással
Egykori szabadságharcos fogad a reptéren. El se tudom képzelni, ahogy 56-ban fegyverrel a kezében ott állt őrségben az akkori soproni pártház előtt, ahová bezárták az ávósokat. Feltűnően világos haja és viszonylag magas termete megkülönbözteti a többiektől, akik úgyszintén várnak valakit a messzi Európából. Bandi megölel és már hív is egy Molson sörre, tudja, és látja, hogy alaposan meggyűrődtem, a majd 12 órás repülőúton. Pontiacjával egy kettőre bejutunk Nyugat-Vancouver zöldövezetébe. Ez a Dunbar Street, ahol máris bemutatót kapunk British Columbia flórájának kincseiből. Családi háza egy park szélén áll magas juharfáktól övezve, az udvarát természetes kerítésként ültetett, tűztövisek védik A takarosan berendezett szobák angolszász stílust képviselnek, a nappaliban kandalló, beépített szekrények, de magyar tájképekkel, dísztányérokkal, családi fotókkal vegyítve. Csak rövid benyomások érhetnek most, mert a fáradtság elnyomja gondolataimat, másra sem vágyom csak hogy végre jól kialudjam magam. Legalább tizenkétórás mélyalvás után ébredek, vendéglátóm villásreggelivel fogad. Majd csupán egy rövid pihenőt tartva máris elindulunk a közeli erdészeti oktatóközponthoz, ahol ő az egyik tanár már évek óta. Ami feltűnik, hogy a volán mögött ülők rendkívül udvariasak és a buszok még ötven méterről is bevárják utasaikat, nem úgy, mint otthon, ahol túlzsúfoltak az utak és sokan versenypályának nézik az aszfaltot.
-Ha már itt járunk ugorjunk át a Canadian Way-re, ott dolgozik Pendl Feri barátom, ő vezeti az erdőművelési kutatásokat- invitál András. Az „erdők csendőrét”, ahogy Ferit a kinti magyarok nevezik, kicsit másként képzeltem el, ő volt az ide utazásom főszervezője, ezért többször is „eszmét cseréltünk” levélben. Most egy alacsony, szemüveges emberkét látok magam előtt, aki azonban nem titkolhatja nyugtalan természetét. Ez a dunabogdányi sváb fiú még mindig megbántva és sértődötten gondol magyar hazájára, aminek nyilvánvaló oka, hogy 1946-ban az egész családját meghurcolták és ki akarták telepíteni. A pufajkások megverték édesanyját, apját hetekig kínozták a fogdában. Végül megmenekültek, ő pedig, amint bevallja, hogy felvegyék a főiskolára, DISZ aktivista lett. Alig kezdünk beszélgetni máris nekem szegezi a kérdéseit: – Mit szeretnék megírni, amit még ők nem írtak meg könyvükben és a Kapocs című újságban, amely a kanadai erdőmérnökök, az öregdiákok újságja? Később szinte minden átmenet nélkül Szilvási Lajos Bujkál a hold című regényére tereli a szót. Szerinte ez a könyv hazugságokkal teli, becsületsértést és rágalmazásokat tartalmazó fabrikáció. Csak arra volt jó, hogy az elmenekült tanárok és diákok jóhírét bemocskolja és félrevezesse a közvéleményt. Nem szállok vele vitába, én jóval árnyaltabban látom a dolgokat, az kétségtelen, hogy Szilvási regénye komoly sebeket okozott és méltán felháborította a Kanadában letelepedett soproni erdőmérnököket. Azonban otthon négy kiadást is megélt a Móra Könyvkiadó égisze alatt. Ugyancsak népszerűségnek örvendett az Egyszer volt szerelem című műve is. Ezért úgy gondolom nem az én feladatom Szilvási Lajos írói működésének megítélése. Viszont az már elgondolkodtató, és a korabeli magyar olvasótábor tükörképét adja, hogy a szerző csaknem kéttucat könyvét összesen tizenegymillió példányban adták ki! Bár a szerző tagadta, hogy megrendelésre írta volna a két soproni témájú könyvét, ezzel segítve a forradalom utáni kádári konszolidációt, ám kétségtelen művének főszereplői azok a soproni főiskolások, akik visszatértek Kanadából. Szilvási szerint a könyve azt mutatja be, hogy ott mindenféle támasz és segítség nélkül kellett volna új életüket megkezdeni, így végül megszöktek és a kanadai ősvadonban vándoroltak viszontagságos körülmények közepette, míg végül haza nem térhettek. A kitalált történet kalandos lektűrként talán megállja helyét, ám mindenképpen komoly túlzásokat és ferdítéseket tartalmaz, az is kétségtelen, hogy aránytalanul felnagyítja a 14 hazatérő fiatal sorsának alakulását és eközben elhallgatja annak a 275 egyetemistának életútját, akik Kanadában sikeresen beilleszkedtek új hazájuk, British Columbia társadalmába. Ők valamennyien befejezték tanulmányaikat, legtöbben szakmájukban szereztek elismerést és megbecsülést, világszerte öregbítették a magyar és az erdész hírnevet.
( Borbély József, soproni egyetemi tanár1991-ben meglátogatta Szilvási Lajost és interjút készített vele, ami megjelent a Kapocsban és több más fórumon is. Az író ott fejtette ki, hogy ő nem megrendelésre dolgozott és Kádár rendszer ideje alatt kívülálló volt.)
Rövid kis csetepaténk után Feri mindjárt barátságosabb hangnemre vált és meghív kelet-vancouveri otthonába. Estére indulunk a Pendl családhoz. Ehhez azonban át kell jutnunk a belváros egy részén, ahol toronyházak, banképületek, bevásárló központok és szállodák fogadnak bennünket. Áthaladunk a Hotel Vancouver mellett, amely a város legpatinásabb épülete ebben a műfajban. Híres történetek fűződnek hozzá, 1939 -ben VI. György király és Erzsébet királyné töltött itt el néhány napot kanadai látogatásuk alkalmából. 1968-ban pedig, amikor némi enyhülés volt tapasztalható a két nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió kapcsolatában, Alekszej Nyikolajevics Koszigint látták is vendégül. A szálló elé kivonult tüntetők, az elnyomott nemzetek fiai füttykoncerttel, fujolással fogadták a szovjet minisztertanács elnökét. Voltak azonban olyan kanadaiak is, akik vörös zászlókat lobogtattak a magasrangú politikus fogadásra. Ekkor lépett elő egy medvetermetű litván, aki nem sokat teketóriázott és a kommunista érzelmű kanadaiakat egyenkét bele hajigálta a város legnagyobb szökőkútjába. Természetesen a helyi újságok szenzációként tálalták az eseményt. Nem kevésbé volt valódi bulvár hír a sajtó számára, amikor Frank Sinatra és Richard Burton tért be a szállodába egy vacsorára, egyenesen San Franciscoból jöttek tengeri vitorlásukkal. A két híresség már előzőleg alaposan a whiskys pohár mélyére nézett, amikor beállítottak az étterembe, nem csoda, hogy ilyen állapotban óceánjáró hajók egyszerű matrózainak benyomását keltették. A pincérek nem ismerték fel a két viharkabátos férfit, sőt mi több ki akarták dobni őket, emiatt azok óriási patáliát csaptak. Végül, amikor tisztázták kiket láthatnak vendégül, maga a szálló igazgatója és személyzete kért elnézést a két garázdálkodó hírességtől és ingyen díszvacsorában részesítették őket…
(A fényképen Jákóy Endrével üldögélek a kompátkelőben.)
hozzászólások lezárva.