Gyújtsunk mécsest, ápoljuk sírjukat !
Halottak napján megdöbbentő fényképet közölt a Kisalföld a győri Nádorvárosi köztemetőben nyugvó vagongyári bombázások áldozatainak emlékkövéről.Növényektől és szeméttől eltakartan áll az emlékkő, rajta kivehetetlenül az elmosódott felirat. Engem azért is érint mellbevágón ez a hír, mert a bombázás idején műszerészként apám is ott dolgozott a Messerschmitt gyár egyik részlegében. A hadiüzem megtámadása bizonyára jogos volt, de a munkásnegyedek és a folyópartra menekült emberek géppuskázása már terrorcselekménynek számított a világ minden sarkában.
1944. április 13-án bombázta először az angolszász légierő Győr városát. Délelőtt 11 óra 17 perckor szólaltak meg a riadót jelző szirénák. 11 óra 50 perckor pedig ellenséges bombázó gépek jelentek meg a város felett és három hullámban 12 óra 5 percig szórták a romboló és gyújtóbombákat. A riadót 13 óra 20 perckor oldották fel. 564-en haltak meg, 1132-en megsebesültek. Még gyerek voltam, amikor Apám elmesélte szörnyű élményeit. Az elmondottakat soha nem felejtem el. Apámnak be kellett volna mennie egy óvóhelyre, de nem tette meg, ehelyett kirohant a gyárból és a Komárom felé vezető úton menekült hazafelé. Az országúton lovaskocsi jött vele szemben, amelyet a lovak őrült vágtában húztak, a kocsis fej nélkül ülve a bakon még mindig görcsösen szorította kezében az ostort. Apám befeküdt egy árokba a földet harapta félelmében és eközben fél méter magasra dobálták a felrobbanó láncos bombák. Pár méterre tőle egy gyújtóbomba zuhant a földre, apám azt gondolta most meghal, de a foszfor rövid sistergő próbálkozás után végül is nem gyulladt be. Amikor a bombázások után visszament a gyárba, hogy segítsen amiben tud, véres ember testrészeket látott a megtépázott villanyvezetékeken és a fákon. Az óvóhelyek jó része beomlott, a bennrekedtek életükért, segítségért könyörögtek, de két fiatal nő, megőszült mire ki tudták húzni őket a betonelemek alól, a folyamatosan emelkedő talajvízből. Azt is elmondta, hogy a folyópartra menekülőket alacsonyan repülő Mustangok géppuskázták kegytelen módszerességgel halomra. Egy fiatal házaspárt a halálban is összeölelkezve találtak meg, testüket kettévágták a lövedékek. És megint az emberi sors különös játéka, egy nagy befogadó képességű óvóhelyről elkésett valaki, már bezárták a vastag betonvas ajtókat. Hiába dörömbölt elkeseredve, aztán feladta és odébb rohant, egyedül ő menekült meg a 112 emberből.
A magyar-német légvédelem mindössze néhány Liberátort talált el, azok közül egy le is zuhant. A gép kiégése után a halott pilótákat a gyarmati temetőben katonai tiszteletadással temették el.
Lesz még Hungária a címlapokon?
Büszke vagyok rá, hogy az elmúlt évszázadban Magyarország kétszer is a világlapok címoldalára került. Mindkétszer nemzetünk erkölcsi nagyságát kürtölték világgá az újságok. Most a Playboy alapítójának Hugh Hefnernek portéja köszönt a férfimagazin olvasóira és annak idején az öngyilkosságba sodródó Marylin Monroe is megkapta ezt a tisztet. A nagy történelmi drámák időpontjában Pearl Harbor, vagy Hitler fényképe járta be földtekénket. A mi esetünkben, 1957 január 7-én, a Time Magazin a Magyar Szabadságharcos képével rázta fel a világot, majd 1989-ben a Páneurópai Piknik, és a határáttörés felvételeivel ismerhették meg hazánkat és Sopront a Glóbusz legeldugottabb helyein is. további részletek
Madari Za Dunaj!
Kilencvenkilenc éve ezen a napon alakult meg a Csehszlovák Köztársaság. Nekünk magyaroknak azonban nem egy demokratikus új állam születésének ünnepét jelenti ez az évforduló, hanem az elcsatolt Felvidék magyarjainak szenvedését, amely a szláv nemzetállam megálmodójának, Edvard Benesnek a dekrétumaival jutott tetőpontjára. Több mint 76 ezer magyar kitelepítését és fél százezer kényszermunkára juttatását szabályozták azok a rendeletek, amelyeket a kollektív bűnösségre hivatkozva hozott meg a csehszlovák állam, és amelyeket a mai napig nem vontak vissza az utódállamok sem. A kitelepítettek között volt édesanyám is. további részletek
Befogadó Pannonhalma
A magyarországi bencés kongregáció főapátja egy évvel ezelőtt nyilatkozta azt, hogy “amikor befogadom az utcán lévő embert Pannonhalmára, nem az iszlámot akarom magamhoz ölelni, hanem a segítségre szoruló embertársamat”. Várszegi Asztrik aztán arról is szólt, hogy “nem bűn megvédeni magunkat, de nem szabad az emberekben indulatokat gerjeszteni”. Az interjú óta természetesen sokat változott a világ, de az indulatok csak nem csillapodtak. Az egész országot ellepték azok a plakátok, amelyekről egy démonizált ember tekint le ránk, aki a politikai célzatú hirdetés szerint rosszra akarja fordítani sorsunkat, akadályozzuk hát meg ezt közös akarattal, vagyis a nemzeti konzultáció eszközével. Önvédelem ez, vagy a legsötétebb indulatok felgerjesztése ? további részletek
KÖSZÖNET TIZENEGYEZER OLVASÓMNAK!!!
Ha csak egyetlen ember olvasná soraimat, már azt is megköszönném. Ám elmondhatom alig több, mint egy hónap alatt 11.000-en látogatták meg blogomat és 22.000-szer néztek rá oldalaimra. Köszönet érte ! Írástudónak tartom magamat és boldogság tölt el, ha másokkal megoszthatom gondolataimat. Negyven éve szolgálom az újságírás csodálatos hivatását és az utóbbi három év alatt négy könyvet írtam. további részletek