Orosz katona a löncshúsban

Forróbb ez a hidegháború, mint amit gyerekkoromban megtapasztalhattam. Annak még voltak humoros jelenetei is. Mint amikor Hruscsov elvtárs a cipőjével verte az asztalt az ENSZ közgyűlésén.Vagy mikor kitalálta a magyar nép,   a szovjet-kínai határvita kapcsán, hogy a kínai löncshúsba orosz katonákat daráltak bele. Na persze ez fekete humor volt a javából. további részletek

Amikor még szerettük Brüsszelt

Talán még vannak, akik emlékeznek rá, hogy Sopron volt az a város, amely üdvözölve az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat egy óriási levelet küldött Strasbourgba. Az Európa Levél címzettje Pat Cox, az Európa Parlament akkori elnöke volt. A hatalmas borítékra több mint húszezer bélyeg került rá, amelyben a magyar polgárok kinyilvánították vágyukat, hogy csatlakozzanak az Európai Unióhoz. további részletek

TISZTELT OLVASÓIMHOZ!

“A szó veszélyes fegyver, és van aki fegyvertelen.”

2017 őszén indítottam el saját független és szabad gondolkodású blogomat. Jegyzeteimmel, híradásaimmal, tudósításaimmal csakis kizárólag az olvasó érdekeit szolgálom. Nem támogat egyetlen párt, alapítvány, cég és társadalmi szervezet sem. Ennek ellenére immár 200 ezer olvasómmal kerültem kapcsolatba. Köszönöm a megtiszteltetést! Ez igazi közös siker. Úgy gondolom van igényük arra, hogy a jövőben bővítsem a blog lehetőségeit, napi szinten több cikkel, érdekességgel, oknyomozó írással is jelentkezzem. Más szempontból és más hangnemben, semmit el nem hallgatva. további részletek

Van mire szerénynek lenni

Habár összességében többen szavaztak az ellenzékre, a választási rendszernek köszönhetően mégis a kormányerők győztek. Ezt a fölényes győzelmet én előre megjósoltam egy a múlt év november 2-án írt blogomban. Most az helyzet, hogy sorra buknak el az ellenzéki pártok és médiumok, ki gondolta volna, hogy a nagy múltú Magyar Nemzet is elvérzik egy napon, amely annak idején még Hitler birodalmával is szembe mert helyezkedni. további részletek

Ötven éve “fetrengünk” a Coca-Cola mámorban

Életemben először 1967-ben ittam Coca-Colát. Bécsből hozta a sógorom és igazi szenzációnak, a nyugati világ üzenetének számított az az egyetlen palack is, amit hatan-heten is megkóstoltunk. A szabadság ígérete, a különös életérzés, az elérhetetlen világjárás zamatát kóstoltuk meg. Aztán egy évet sem kellett várni és itthon is el kezdték gyártani. Három forintba került egy palack és az üvegbetétje is ennyit taksált. további részletek