2023
30
10

Az ember útja

Meghajtom a fejem. De ez nem szolgalelkűség,vagy a rossz értelmű alázatosság. Ez bizony büszkeség. Kilencéves vagyok, de 25 kilométert gyalogoltam a Kéktúrán. Vándor lettem, az élet vándora és bölcs túravezetőm bizalmát élvezem. Ő jóra és szépre tanított akkor. Hegyek, völgyek között a Gerecse hegység őszi csodafényeiben jártunk. Szívünkben béke volt és eggyé váltunk a természettel, ami ősi lelki forrás az ember számára. Az élet még sok mindent tartogatott és remélem tartogat még számomra, talán hosszú utat, boldog, perceket és órákat, fájdalmat és bőven gyötrelmeket is, mint mindenkinek ezen a Földön. A fénykép azonban áldott pillanatot őriz a múltnak és egyben a jövőnek is.Mert nem kérdeztük ott, ahol bandukoltunk árvalányhaj és erdei ciklámen tengerében, hogy most hol a Gonosz? Miért van Gonosz? És miért kevés a jó? Tüzek, háborúk, vérfürdők voltak akkor is a világban, de mi a tisztaság szerény apostolaiként gyalogoltunk az erdőben.És ezt mindenki megtehette és megteheti ma is. A fenyvesek felől tiszta légáramlatot fújt a nyugati szellő. Bűntelenül szívtuk magunkba a teremtés szépségét. Egy már idősödő Apa és nálam korban alig több lánya, valamint jómagam virgonc gyermeki társaságomban. Akkor kezembe vettem a túrabotot, amit mogyorófából faragott az Apa, és jelvények tucatjaival borított a teljesített utak emlékére. Nem értettem még az életet, rejtelmét még kevésbé faggattam, de éreztem,hogy ezúttal nagy dolog részese vagyok. Az Apa, idősebb Sári Gyula, azóta már eltávozott ebből a világból. De bölcs és szép nyomott hagyott maga után. Járni tanított a harmatos fűben, a sziklák göröngyeit kerülgetve, megcsodálva erdei gombák kacsintását, lombtövében nyíló virágok táncát és hallgatva az ösvényeken surranó vadak zaját. Az embernek adnia kell, hogy mások tanulhassanak, hogy emelkedő szellemű és gyarapodó lényekké váljanak, a fény felé nőjenek, ahogy az elrendeltetett. Ebben áll a nagy titok. Elvenni bármit, főleg az életet, gyűlöletet kelteni, összezúzni minden jót, felkavarni a lelkek jóságát, elrontani a szavak ízét, hatalmas bűn. Mi ott a Gerecse szívében, akkor 1965-ben az EMBER útját jártuk.


2023
08
10

Őszi idill

A lankás soproni hegyoldalban idős pár gyűjtötte a csipkebogyót. Az asszony napsütötte arcán mosoly játszadozott a finom leheletű őszi szélben. A férfi egy kampós bottal húzta magához az izzó vörös szemeket. A lehajtott ágakról komótosan szedegette a jól megérett terméseket. Némán dolgoztak perceken át,de mint akik már nagyon összeszoktak, szemük sarkából figyelték egymást, óvva és bölcs szeretettel. Áldásnak érezték ezt a napot. A hosszú, meleg nyárvéget, amikor még együtt gyűjthettek, mint évezredek óta mindig az ember,aki az ősz ajándékait magtárába vitte,hogy a hideg téli napokon is megízlelhesse a legédesebb csemegéket. A csipkelekvárt, a csipkeszörpöt és a csipkebort. Gyermekként én is találkoztam még csipkebogyó gyűjtőkkel. Volt aki házunkhoz hozta, a portékáját. Anyám örömmel megvásárolta tőle. Aztán lekvárt főzött nekünk gyerekeknek, aminél ízletesebb csemegét azóta sem ettem.
Régi ízek, régi emberek jutottak eszembe a csipkeszedő házaspár idilli képe láttán, amit elém tárt utamon ez az apró nyár végi kaland. Arra gondoltam a boldogság apró pillanatok sokaságából áll össze,de ehhez nyitott szemmel kell járnunk a világban.

2023
04
10

Klapka induló

Az 1848/49-es szabadságharc utolsó egységei, Klapka tábornok vezetésével még október első napjaiban is felvették a harcot a Habsburg birodalom ellenében.Világosnál már régen letették a fegyvert,amikor a komáromi szabadságharcosok még mindig fegyverben álltak. Haynau feltétlen megadást követelt, de Klapka a végsőkig kitartott harmincezer katonájával és elérte,hogy Közép-Európa legnagyobb várerődjét csak feltételek megszabásával adta át az osztrákoknak.
Október 3-án, vagyis a mai napon 174 évvel ezelőtt a katonazenekar utoljára játszotta el Egressy Béni indulóját, a Klapka indulót. Ez a mű akkor már nem a harcra lelkesítette a bátran kitartó honvédeket, hanem a magyar szabadságot, hazánk függetlenségét búcsúztatta megindító erővel. A magyar századok számos győzelmes csata után utoljára sorakoztak fel Klapka seregszemléjére. Itt hirdették ki az úgynevezett „hódolati szerződést”,amit maga Haynau is ellátott kézjegyével és a várvédők számára biztosította a közkegyelmet. Ezek a menlevelek a későbbi megtorlások idején sok száz ember életét mentették meg, egyebek között Jókai Mórét is. A katonaság a fegyverek letétele után szabadon elvonulhatott, a tisztek kardjaikat is megtarthatták, s aki úgy kívánta, külföldre távozhatott. Klapka kitartásának eredményeként és az erőd bevehetetlen falainak köszönhetően a komáromi várvédők emelt fővel távozhattak. Egyik legszebb és leglelkesítőbb indulónk szerzőjének Egressy Béninek is szabad eltávozást nyújtott. Egressy főhadnagyként szolgált a komáromi várseregben és ott is komponálta meg a művét, szervezte meg a katonazenekart lábsebétől sérülten. (A fényképen Egressy Béni észak-komáromi szobra, ma a várerőd előterében hirdeti nagy zeneszerzőnk emlékét.)

2023
04
10

Üzemen kívül

Rövidesen lekerülnek a táblák több száz soproni villanyoszlopról. Sopron „újraindít”. Megint normális üzemmódban közlekednek majd a buszok, lesz világítás a lesötétített helyeken és a GYIK ismét megbecsült kulturális centrumává válik a városnak.Örül mindenki, kormánypárti és ellenzéki egyaránt. Előbbiek, mert szerintük sikerült a takarékoskodási program, utóbbiak meg, mert szerintük győztek a hosszú harc alatt, amíg a polgárok érdekeiért egy normálisan működő városért küzdöttek. Szerintem meg egyelőre senki sem nyert. Ugyanis, ha ilyen könnyen megy ez a választások előtt pár hónappal, hogy csak „kapcs ki után kapcs be”, akkor itt valami nem stimmel. Akkor ez valójában nem is egy nagy takarékossági játék volt, hanem igazából nélkülözhető közjáték? Tudni kéne a megtakarítás számait. Igen azt nagyon tudni kéne ,és erről hitelesen tájékoztatni a soproniakat, hogy ennek az egésznek arányaiban is volt valami értelme. Volt értelme sötétben botorkáltatni az embereket, volt racionális célja összekeverni a városi buszforgalmat és rengeteg bosszúságot okozni az utazóknak és volt elég indok a GYIK körüli cirkusz lefolytatására is?
A másik oldal valóban sok energiát és küzdelmet fektetett bele abba ,hogy sikerüljön megszüntetni ezt az „őrületet”. Tisztelet és megbecsülés az aktivistáiknak. Most azonban olyan orbános trükkel fogták ki a szelet a vitorláikból, ami annyit jelent, hogy jelenleg megfosztották őket a legerősebb ütőkártyáiktól a választások előtt pár hónappal. És mivel Sopron lakóinak nagy része hajnaltól estig hajtja a pénzt a szomszédban, valójában nem is érdekli őket,hogy mekkora értéke van a mostani győzelemnek. A Fidesz barátai pedig amúgy is kitartanak gazdáik mellett, ha esik, ha fúj, ha sötét van, ha nem lehet normálisan buszozni, ha van GYIK, ha nincs. Ennek az újraindítási programnak tehát szerintem nincsen valódi győztese. Csak azt bizonyítja ,hogy a hatalomért, a képviselői székekért Sopron jelenlegi gazdái bármire képesek. De vajon Sopron polgárai illetve választói, képesek – e még gondolkodni? Bíznak-e még azokban ,akik ripsz-ropsz ellenkezőjét teszik annak, amit előtte ideológiailag elmélyítve és csaknem százszázalékos média birtokosként is beleültetnek a fejekbe, majd egyik napról a másikra nem újra ,hanem ellenkező irányba indítanak be?Ez itt most a fő kérdés, legalábbis a majdani választásokat illetően.

2023
18
09

A Szellem ereje

Van egy hely Sopronban, amely a Szellem erejét hirdeti. Mély csendben, elég távol mindentől, mégis sorskérdéseink tűz közelében. Itt a lélek szavától remeg a levegő, mint az élettől búcsúzó test utolsó izomrángása a nyakat szorító kötéltől, az utolsó sóhaj, a még néhányat vergődő test és a hullák rázkódása, amint velük dübörögnek a teherautók a sopronkőhidai földúton. És van a hideg föld ölelése, a homokdombon húzódó akácfák leveleinek zizegése, ha nyugat felől áramlik a légsodor, és ha erősebb, a távolban sorjázó szőlőkarók is beleremegnek, ott ahol kilenc mártír meggyalázott földi maradványa várta sorsát, a feltárásukat, mikor végre eljött a szabadság. Eljött a szabadság???Miféle szabadság???Ezt várta sírjában több, mint 33 éven át Czifrik Lajos, Földes Gábor, Gulyás Lajos, Kiss Antal, Tihanyi Árpád, Török István, Weintrager László, Zsigmond Endre, és kilencedikként Szigethy Attila, a Dunántúli Nemzeti Tanács egykori elnöke.? Ezt várták ott a Sopron és Fertőrákos közötti út közelében, légvonalban alig néhány száz méterre az úttól, ahol naponta buszok zöreje, autók tülkölése, bringázó turisták nevetgélése törte meg a gazzal és szúrós tövisbokrokkal fedett csendet harminchárom éven át? Ezt várták, amikor Márai Sándor már közreadta a világnak a megdöbbentő verssorokat, közöttük ezt is:
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
Igen ők kilencen is ott lógtak az akasztófán, aztán nyugalmat leltek a kőhidai sírjaikban, és három évtized félelemben, fájdalomban, elnyomásban ölelő csendet. Ahol térdig érő fűcsomók és gaztenger, csipkebokor védte összetört csontjaikat a gyűlölettől. És amit most is gaz és rendetlenség fed, rozsdás drótkerítés ölel körbe, száradó kopjafák jelölik a neveiket, mert testüket végül megkaphatták családtagjaik, már a rendszerváltás küszöbén. És aki nem hiszi ,hogy léteznek szellemek, az is megborzad az emlékhely fölött lebegő SZELLEMTŐL, amely alkonyatkor minden áldott nap leereszkedik a sírok hűlt helyének fölébe, a lehanyatló napsugarak pedig elismerően simogatják meg az itt porladtak emlékét, a szabadságszeretők emlékét, az életükkel áldozatot hozók emlékét, az egy jobb világban álmodók emlékét, igaz Magyarországban hívők emlékét.
Most közeleg az évforduló megint, mint minden újabb esztendőben október 23-án, és kötelező itt fejet hajtani, koszorút vinni, virágszálat fogni, úgy tenni mintha…Aztán magára hagyni megint egy évre a kopjafákat és a hantokat, a hantok felett daloló madarakat. Egy év alatt pedig alapos munkát végez a természet, a sírhelyek örök barátja. A gaz, a tüskebokor, meg a gyomnövény, a felnövekvő fák, az esők és a napfény. De a forradalmárok lelke egykori sírhelyeik felett most is ott lebeg. Aki nem hiszi menjen oda egy csendes nyári estén, mert ott őrzik ők a szent tudást, testük nélkül is őrzik azt, és ők tudják még, hogy mi is a SZABADSÁG.

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide