Rotterdami Erasmus és Sopron

550 éve született Rotterdami Erasmus, aki bizonyíthatóan soproni teológusokkal is levelezett.Micsoda szellemi kapocs ez, amire városunk is büszke lehet. Igazi lángelme és humanista volt ő, aki a békét és párbeszédet hirdetett a katolicizmus és a reformáció között. Életműve előtt tisztelegve kapta az Erasmus nevet az Európai Unió 1987-ben elindított felsőoktatási programja. további részletek

Hogy lesz ebből “baby boom”?

Sok gyerek volt a hatvanas, hetvenes  évek elején. Olyannyira sok, hogy bandákba verődve játszottunk az üres telkeken, de még az udvarokban is, és a házak körül, vagy egyszerűen a forgalmat alig ismerő utcákon. Önfeledten, boldogan töltöttük napjainkat és eszünkbe se jutott soha, mi azért vagyunk ilyen sokan, mert egy hat elemit végzett  miniszter asszony drákói szigorral betartatta Rákosi elvtársnak és a pártjának utasításait. további részletek

Cigicsikkmentes február

Milyen jó volna, ha városunkat fejlesztő szakemberek valóban Sopron gazdáiként tekintenének a város köztereire, útjaira és parkjaira. Itt van például a csikkek ügye.  A Jövő Öko-Nemzedéke (JÖN) Alapítvány elnöke  meghirdette a “Cigicsikkmentes február”-t, és arra biztatják az embereket, hogy ne a földre, hanem a szemétgyűjtőkbe dobják a csikkeket. Csakhogy mi van akkor, ha ilyenek egyszerűen nincsenek? további részletek

Nyugdíjasokkal mentjük a gazdaságot?

Rohamosan nő az értéke a fizikai munkának. ( Nem így a szelleminek.) Nyugdíjas kapásokat, árokásókat, aszfalt döngölőket, vagyonőröket és valamivel képzettebb pincéreket, eladókat (stb-stb) vár a gazdaság, mivel óriási a munkaerőhiány. Úgy tűnik a kormány ezt a súlyosbodó problémát öregemberekkel, közmunkásokkal és nőkkel kívánja megoldani. további részletek

Sopron a soproniaké!

Mostanában óriási pénzekből megvalósuló fejlesztések zajlanak a Lövérek városában. Kapkodja a fejét mindenki az ide érkező milliárdok hallatán. Épül az M85-ös, az új uszoda, ipari park, konferencia központ. A Volt fesztivál helyszíne és a Fertő tavi strand hatalmas átalakulásokon megy keresztül. A történelmi belvárosra is jut a Modern Városok Programjára ide szánt több, mint 363 milliárdból.

Kimondani is sok. Ha bele gondolunk, hogy a 19. század elején Sopron az akkori Magyarország harmadik városa volt és a Bach korszakban csaknem az egész Nyugat-Dunántúl közigazgatási központja, akár elégtételt érezhetnénk. Csakhogy a legjobban egy fekete -fehér filmen érzékeltethetnénk  a mai modern Sopron szembeszökő ellentmondásait. Nézhetjük a belváros nem igazán frekventált régi épületeit, a lehangoló  omladozó vakolatot, a hajlott hátú, törött cserepű tetőket, a renoválásra szoruló házak sokaságát. Igaz az utcák burkolata most a városmagban megújult, de az adósság óriási. 500-1000 milliárd sem lenne elegendő arra, hogy Sopron összességében akár egy takaros ausztriai kisváros küllemét is elérje. És ahogy kifelé tartunk az óvárosból, sokasodik a felújításra szoruló utcák, az új lakótelepek kaotikus látványa. Rengeteg a tájba nem illő, a kapzsisági lázban hirtelenjében felhúzott új épülettömb, garzonokkal teletömött betonrengeteg. Fájó a közművek hiánya, a burkolatlan utak sokasága, amelyek esőben, hóban alig járhatóak. Vannak utcák ,amelyek hátán se szeri, se száma a javítgatásoknak, foltozgatásoknak, útfelbontásoknak, hiszen itt csőtörés, ott csőtörés, a jóval kisebb lélekszámra készült vízvezetékek hálózatában. A napról napra százával betelepülő belső migrációra enyhén szólva szinte fogadóképtelen ez a közműhálózat, nem is beszélve a közlekedési, parkírozási gondokról, amelyek csak fokozzák a munkába indulók ezreinek bosszúságát, az élhetetlenséget.

És hogy állunk a jövővel? Lesz itt százezer, vagy annál is több lakos. Lesz szennyezett levegő és környezetrombolás. A most induló nagy látványberuházások, mint a Volt fejlesztése , a Fertő tóé stb, mind-mind elsősorban környezetvédelmi problémákat vetnek fel. Természetesen a politikusaink hárítják a kritikát és az aggódást, amit azok éreznek, akik szeretik városukat. Akik féltik az erdőt és mezőt a Harkai plató környékén, akik pedig szerelmesei a Fertő tavi strandnak ijedten kapkodják a fejüket és önkéntelen felvetik a kérdést. Biztosan jó ez nekünk? Azt mondják a kormány országos és helyi propaganda (média) csatornáin keresztül, hogy nagyon jó lesz ez nekünk soproniaknak. Mert ilyen szép lesz, mert olyan jó lesz, mert annyira kulturált és magas igényű lesz. Biztos ez ? Vajon a milliárdokat nem kellett volna sokkal arányosabban elkölteni, nem kellett volna az emberek hétköznapjait jobbá tévő fejlesztésekre fordítani? Vajon nem kellett volna jobban felkészíteni a közvéleményt a várható változásokra, részletesebben és a kényes kérdéseket is felvetve, semmit el nem hallgatva, tájékoztatni mindenről Sopron polgárait. És ami talán legfontosabb, igazából mindez tényleg a soproniaknak készül? Nyilvánvaló, hogy a Voltra és a Fertőre is egyre több idegenből érkezőt várnak. Jómódúakat, akiknek a Fertő szupermodern leendő vízi-bázisára akár a napi 4000 – 6000 forintos belépő is megéri majd. De nekünk egyszerű soproniaknak, akik többségben vagyunk, mindez égbekiáltóan sok lesz, és majd a nosztalgiánkból éljük csak át az egykori szép napokat, amikor még voltak a cölöpházak, amikor még nem kellett a beléptetők labirintusán bejutni és fizetni mindenért külön-külön, hanem csak megtaláltuk a tó különleges varázsát, a természet egyedülálló szépségét, és hittük, hogy ez majd mindig így is marad…

Ráadásul ne felejtse el senki,  hogy a 21. századra készülő “turisztikai központ” nem a szép szemünkért épül, és várhatóan óriási haszna  nem a miénk lesz. Bevételeinek bőségszarujából  csak néhányan részesülnek majd. Sőt gyanítom a nagy beruházások óriási hasznának nagy részét nem is soproni befektetők felezik majd le. Jó lenne tudni kik is pontosan? Hiszen pletykákról sokat hallani, de mi az igazság? Mert Sopron a soproniaké! Ezt jó lenne ha mindenki az eszébe vésné. Itt végül csak az marad meg, akinek szívét rabul ejti ez a város és régi lackneri hagyományként  képes arra, hogy megvédje Sopront az idegen érdekektől.