2022
28
07

A közeledő dráma

A dráma közelebb,mint valaha. És úgy teszünk,mint akik nem érintettek a fenyegető árnyak kiterjedése miatt. Amerre mozdulunk mindenütt ijesztő jelek tornyosulnak. A boltokban égbeszökkenő árak, a földeken fojtogató szárazság, sok kutunkban vízhiány, közelünkben háború. Van egy országunk, amely mint egy elszabadult mozgósziget a Szküllák és Kharübdiszek között hánykolódik. Van aki úgy látja minden rendben van és nagy elánnal bizonygatja is: Előre megyünk. Még többen úgy látják hosszú ideje viharban állunk és már süllyedünk.Elég az online oldalak kommentjeit olvasni. Azok legalább őszinték és igazak. (Véletlenül sem a propaganda uralta médiát!) Ott vergődő szívek, aggódó lelkek, dühtől szikrázó gondolatok, földig hajolt szomorúság tükröződik vissza. Perzsel az indulat, lángol a gyűlölet. De ki ellen.? Ember ember ellen, magyar magyar ellen. Hát ki hazudik itt nyakra főre? Kik vezetik a népet az orránál fogva egy elszabadult őrületben, aminek a végét még senki sem látja. Miért nem nyitja ki a szemét mindenki ? Miért jó vaknak lenni, vagy nem gondolkodni, miért jó önmagunkat is becsapni ?Miben hisznek még? Miben remélnek? Vagy miben annyira biztosak? Hát egy cseppet sem félnek, egy békének és biztonságnak hazudott ámításban? Ami a fővezér szerint a legkeményebb valutánk most. A hatalmon lévők letagadják, hogy forintunk haldoklik, de akinek van még annak is fogy a pénze. És óriásiak a veszteségeink, nem vétózó vétózásaink miatt. Európa becsületünk vésztartalékon áll.
Egyre kevesebben markolják a júdási jussot is. Már a tűzhöz közel nyalakodóknak és alakoskodóknak, a csókos brigantiknak sem jut belőle elegendő. De mi is az elég? Elég egy milliós divattáska, egy műremek karóra, luxusjacht, magánrepülő, tengerentúli és tengerparti nyaralók, a tönkre vágott Balaton mellé sorjázott új gazdagság, a külföldi utak? Oligarchikus milliárdok, ellopott országvagyon? Az urizálás egy letűnt világ félrebicsakló feltámasztására? Az úgynevezett ántik jó élet? A feudális önhittség? A díszmagyar hivalkodás? A páváskodó uram-bátyámkodás és a dögletes mutyizás? Ezért megéri? Ezért megéri hamis magyarkodással túlélni a túlélhetetlent? Meddig fokozható ez még ? Mikor húzza már meg valaki végre a vészféket? Emberek, nem látjátok szakadék jön!!! Ébresztő!
(A felvételt közreadta Lagler Károly a Fertő tó mai állapotáról. Az eredeti felvételt Franz Jüly készítette Breitenbrunnál, azaz Széleskútnál.)

2022
28
07

A mama baracklekvárja

Talán alábecsüljük magunkat. Talán nem gondoljuk, hogy a mama lekvárjának illata még ott van a levegőben. Hiszen mivé leszünk, ha elveszítjük anyáink általi önmagunkat. Ha kibújunk a Teremtés láncolatából és engedünk a háborúk, a gyűlölködések, a feszítő indulatok és a harag átkának. Forr a világ körülöttünk és bennünk is, mert engedünk a csábításnak, engedünk az ígérgetéseknek, a magyarázkodásoknak, szó nélkül eltűrjük, hogy orrunknál fogva vezessenek. Csak élni szeretnénk, de nem hagyják azt sem, hogy békében főzzük meg a néhai anyáink receptjeit. Politikai viharokat támasztanak körülöttünk, sötét gondolatokkal ijesztgetnek és nem hagynak őszintén embernek lenni. Útvesztőbe jutottunk. Mennyire tehetünk mi róla? Hagytuk, hogy így legyen? Hazudnak a tegnapról, és hazudnak a máról, minden tiszta gondolatunkat fekete, ragacsos mocskos masszába akarják mártani. Jobb életet és gazdagodást ígérnek, miközben lelkünket csontig kopaszítják. És amikor csődbe jutnak gazságaik miatt, még mindig utat akarnak mutatni, de ők is tudják, a pusztulásba. Nem, nem mehet ez így tovább! Nem hagyhatjuk el anyáinkat, nem fordíthatunk hátat a Teremtés útjának. Mi nem erre születtünk, mi nem ilyen életzsákot kaptunk a vándorláshoz. Az őseink által elkezdett utat folytatnunk kell, vissza kell térnünk oda, ahol eltévedtünk. Nem hihetünk romlott elméjű politikusoknak, álkeresztény képmutatóknak, nem hihetünk az anyag brutális kiszolgálóiban. A javakban dúskálni akaró, kielégíthetetlen felzabálóknak, a hamis prófétáknak, a vérszagra őrjöngőknek. A tiszta szívűeknek kell hinnünk, akik egyre kevesebben vannak, tartsunk velük amíg nem késő. Emlékezzünk a mamánk lekvárjára, aminek illata még ott van a levegőben. Emlékezünk anyáink bevált receptjeire. Nem látod, de könyörögve fogják kezünket, hogy visszarántsanak. Még gyerekként őket láttuk a fazék felett, amint gondosan főzték a lekvárt, meg az ételeket, ők tápláltak bennünket és adták az életet. Velük kell tartanunk,akik mosolyt varázsoltak arcunkra és szeretettel ajándékoztak meg egy életre.


2022
27
06

Petőfi és Lord Byron

Petőfiről jut eszembe, hogy abban az évben amikor megszületett, pontosan akkor tört ki a görög szabadságharc a 350 éves török uralom ellenében. Ebben a küzdelemben komoly szerepet vívott ki magának az európai romantika nagy költője Lord Byron. A botrányhősnek és kalandornak számító angol költő, akinek főnemesi rangját már-már veszélybe sodorták számos nőügyei, végül elmenekült görög földre. Itt sem hagyta cserben forró vére, és sok athéni hölgynek hódította meg a szívét, azonban a szabadságharc hírére maga is támogatni kezdte a lázadó görögök harcát.1824 januárjában Nyugat-Görögországban szállt partra. Kitűnő vezetőnek bizonyult, aki összhangba tudta hozni a marakodó frakciók ellentétes elképzeléseit. Vagyona nagyobbik részét a hadjáratok támogatására költötte, maradékát pedig a szabadságharcosoknak adta. Halála előtt három hónappal megírta saját sírversét is. Magát sem kímélte, maláriát kapott és 1824. április 19-én meghalt. Holttestét Angliába szállították, s Nottinghamben temették el. A görög nép azonban ma is büszkén és tisztelettel őrzi emlékét. Megbecsülésének jeleként az athéni történeti múzeumban külön emlékszobát rendeztek be számára. Őrzik hajfonatait, egykori íróasztalát és kardját, valamint tábori ágyát is, amelyen meghalt. Ami pedig a mi Petőfi Sándorunk és Lord Byron költészetének összefüggését illeti, a romantika nagy hatással volt forradalmár poétánkra is. Sok művében felfedezhetjük ennek nyomait. Sőt mi több, Petőfi le is fordította Byron több költeményét magyarra. Jövő évben a görög szabadságharc kezdetének és Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját ünnepeljük, mi európaiak.


2022
27
06

Odüsszeuszról

Apai ágon dédapám hajós volt. Dunai kereskedelmi uszály kormányosa. Egy hirtelen jött hatalmas viharban vesztette el az életét, mindvégig védve a hajójának szállítmányát.Ezért nekem a vizek, a folyók,a tavak és a tengerek többet jelentenek, mint az erdők, az alföldek és a hegyek. Amikor pedig diákkoromban és még sokszor később is Homéroszt olvastam valósággal felizzott a képzeletem. Ekkor Odüsszeusszal együtt kalandoztam a görög Kikládok csodálatos szigetvilágában. Voltam a kikónok földjén és a küklopszok szigetén. Találkoztam a szelek királyával és rettegtem az emberevő óriástól. Bűbájával és földöntúli szépségével elvarázsolt engem is Kalüpszó nimfa. Nem tehettem hát mást, mint a minap Hydro kikötőjében engedtem a Homérosz okozta régi hatásoknak, a képek varázsának, a megelevenedett szigetvilág csodájának. Csak ültem és nem tudtam mozdulni, belém fagyott a jelen, mesélt a múlt édes és csodásan szikrázó emlékeket. Mintha ott jártam volna egykor Odüsszeusszal, az egyik tengerészeként. Egytől egyig átéltem a kalandokat, a tengeri bolyongás izgalmát és szigetről szigetre utaztam a kék tengeren a fűszerillatú mediterrán szelek szárnyán. Elfelejtettem egy időre honnan jöttem és hová kell majd visszatérnem…


2022
27
06

Az égiek csodája

A csillagászok azt mondják ezerévente történik meg ez az égi jelenség. A Naprendszerünk összes bolygója együtt áll majd június 17-28 között. A spirituális dolgokban hívők talán meg is fogalmazzák magukban, hogy mindez nem a véletlen műve. Lehet ez valamiféle isteni intés, jelzés, figyelmeztetés, ami nekünk embereknek szól. Ki tudja? Annyi azonban bizonyos, hogy még a legnagyobb realisták, az anyagelvűség meggyőződéses hirdetői sem mondhatják, hogy mindez csupán a fizika törvénye, hogy pont most a civilizációnkat veszélyeztető eddigi legnagyobb veszélyek közepette mutatkozik meg ez az égi csoda. Ha csupán arra figyelmeztet bennünket, hogy milyen gyönyörű világban élünk, és mennyivel sokkal jobban meg kéne azt becsülnünk földi létünkben, akkor már az is valami. Azt is tudom ritkán nézünk az égre. Földi gondjainkkal, bajainkkal, legtöbbnyire saját magunk előidézte krízisekkel birkózunk, mint például a környezetszennyezés, a háború, a mindennapi megélhetés válságai. És be kell lássuk ma már a fényszennyezés világkorában szinte nem is látjuk tisztán a Naprendszer tündöklő csillagait és a Nap körül fáradhatatlanul keringő bolygókat.
Tizennégy sem lehettem,amikor komáromi házunk udvarán, az ott bérletben lakó Sári család gyermekei, Gyula és Mariann egy tükörreflexes távcsövet állítottak fel az augusztusi éjszakában. Akkor és ott láttam meg először életemben a Hold krátereit és a Szaturnusz gyűrűjét, a monumentális szépségű másik Naprendszert, a különös szomszédot, az Androméda ködöt. Elképesztően gyönyörű és lenyűgöző világ tárult elém. A szikrázó, pulzáló csillagok, a távcsővel már látható vörös bolygó, a Mars, egyszerűen elkápráztattak. Attól fogva másként néztem és nézek mindig az éjszakai égboltra. Megnövekedett csodálattal és mélységes tisztelettel. Megértettem, hogy a világ létrejötte, akár spontán fizikai törvények alapján, vagy az isteni teremtés által, de mindenképpen a földi embernek juttatott legnagyobb ajándék. Sokan felismerték már ezt az idők folyamán, tudósok, csillagászok, filozófusok, költők és mi egyszerű emberek is. Felismertük a Galaxis mérhetetlen csodáját, de úgy tűnik igazán nem akarjuk azt méltóképpen magunkénak, otthont adó társunknak érezni, vétünk ellene nap, mint nap. Történelmünk nagy válságaival, háborúkkal, forradalmakkal, népirtásokkal, telhetetlenséggel, kapzsisággal , ostobasággal, tiszteletlenséggel, és még sorolhatnám. Meggyőződésem, ha többet néznénk az égieket és olykor elgondolkodnánk azok értelméről és méltóságukról, akkor szívünkben is sokat változnánk. Megértenék milyen kicsik is vagyunk erre a földi küldetésre, mégis olyan nagyok, megáldva fantasztikus és óriási lehetőségekkel.
Ezért aztán most megint elhatároztam, hogy a fenti időszak hajnali óráiban ismét felnézek majd az égre és megkeresem a Föld testvéreit, a szomszédos bolygókat. Gondoljunk csak bele, elődeink ezt legutóbb 947-ben tehették csak meg. És majd a jövőben…?

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d bloggers like this: