Petőfi és Lord Byron
Petőfiről jut eszembe, hogy abban az évben amikor megszületett, pontosan akkor tört ki a görög szabadságharc a 350 éves török uralom ellenében. Ebben a küzdelemben komoly szerepet vívott ki magának az európai romantika nagy költője Lord Byron. A botrányhősnek és kalandornak számító angol költő, akinek főnemesi rangját már-már veszélybe sodorták számos nőügyei, végül elmenekült görög földre. Itt sem hagyta cserben forró vére, és sok athéni hölgynek hódította meg a szívét, azonban a szabadságharc hírére maga is támogatni kezdte a lázadó görögök harcát.1824 januárjában Nyugat-Görögországban szállt partra. Kitűnő vezetőnek bizonyult, aki összhangba tudta hozni a marakodó frakciók ellentétes elképzeléseit. Vagyona nagyobbik részét a hadjáratok támogatására költötte, maradékát pedig a szabadságharcosoknak adta. Halála előtt három hónappal megírta saját sírversét is. Magát sem kímélte, maláriát kapott és 1824. április 19-én meghalt. Holttestét Angliába szállították, s Nottinghamben temették el. A görög nép azonban ma is büszkén és tisztelettel őrzi emlékét. Megbecsülésének jeleként az athéni történeti múzeumban külön emlékszobát rendeztek be számára. Őrzik hajfonatait, egykori íróasztalát és kardját, valamint tábori ágyát is, amelyen meghalt. Ami pedig a mi Petőfi Sándorunk és Lord Byron költészetének összefüggését illeti, a romantika nagy hatással volt forradalmár poétánkra is. Sok művében felfedezhetjük ennek nyomait. Sőt mi több, Petőfi le is fordította Byron több költeményét magyarra. Jövő évben a görög szabadságharc kezdetének és Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját ünnepeljük, mi európaiak.
Odüsszeuszról
Apai ágon dédapám hajós volt. Dunai kereskedelmi uszály kormányosa. Egy hirtelen jött hatalmas viharban vesztette el az életét, mindvégig védve a hajójának szállítmányát.Ezért nekem a vizek, a folyók,a tavak és a tengerek többet jelentenek, mint az erdők, az alföldek és a hegyek. Amikor pedig diákkoromban és még sokszor később is Homéroszt olvastam valósággal felizzott a képzeletem. Ekkor Odüsszeusszal együtt kalandoztam a görög Kikládok csodálatos szigetvilágában. Voltam a kikónok földjén és a küklopszok szigetén. Találkoztam a szelek királyával és rettegtem az emberevő óriástól. Bűbájával és földöntúli szépségével elvarázsolt engem is Kalüpszó nimfa. Nem tehettem hát mást, mint a minap Hydro kikötőjében engedtem a Homérosz okozta régi hatásoknak, a képek varázsának, a megelevenedett szigetvilág csodájának. Csak ültem és nem tudtam mozdulni, belém fagyott a jelen, mesélt a múlt édes és csodásan szikrázó emlékeket. Mintha ott jártam volna egykor Odüsszeusszal, az egyik tengerészeként. Egytől egyig átéltem a kalandokat, a tengeri bolyongás izgalmát és szigetről szigetre utaztam a kék tengeren a fűszerillatú mediterrán szelek szárnyán. Elfelejtettem egy időre honnan jöttem és hová kell majd visszatérnem…
Az égiek csodája
Sopron a stratégiai színhely
Otthonra lelt a soproni zsidók hitélete
Mint egy különös álomképben, úgy kopognak a léptek az esőcseppes soproni utcaköveken. Zsidó férfiak igyekeznek a zsinagógába. Csípős tavaszi szél cibálja ruháikat. Még nem viselnek kötelezően kipát, vagy kalapot, de a külön csoportban vonuló fiatal nők és idősebb asszonyok már kendővel fedik be hajfonataikat. Akkor még Zsidó utca volt a neve a középkori soproni belváros legszűkebb utcájának. Néhány évtizeddel később utcanévcserére került sor. Ez pedig már akkor történt, amikor a soproni zsidók visszatérhettek a városba Nagy Lajos király előbb kiűzető, majd később visszaengedő rendelete alapján. Az utcájuk nevét azonban Zsidó utcáról Új utcára nevezték át. Mint kiderült bölcsen tették, mert ez az utca, amelyen most megint Tórát vonultató zsidók lépdeltek, már “új” marad az évszázadok hatalmas vonulatában mindörökre. Hiszen kiállta az idők próbáját, történelmi sorsfordulókat, virágzást és üldöztetést, elismerést és megaláztatást, boldogságot és fájdalmat, tömeges halált. Trombiták, kürtök zengték világgá, hogy a vén Ispotály ott van a helyén, és megújult , gyönyörűvé válhatott, ott az Ó-zsinagóga mellett, amelynek nyolcszáz éves falai Európa szerte különlegességnek számítanak.
– Megjöttünk, újra itt vagyunk, együtt vagyunk ősi hitünkben és törvényeikben tovább élve, mi megmaradottak. Ezt sugározta a felvonulók arcára kiülő öröm, akik magasra tartották Tórájukat. – Hát ünnepeljünk, mert nagy nap ez a mai. Világraszóló és immár a történelem része. Hát ünnepeljünk, térjünk vissza a régi falak közé. És akkor ünnepeltek, éppen tegnap, 2022. június második napján, bizonyosan az Örökkévaló biztató mosolya mellett, mert nem kevesebbet tettek, mint felélesztették a hagyományaikat, jóval több, mint ötezer év törvényeit, szokásait és kultúráját a historikus soproni utcában.
Az Ispotály épületét betegek ápolására használtak 800 évvel ezelőtt. A mostani felújítására 20 millió forintot fordított a soproni önkormányzat saját forrásból. A Soproni Zsidó Hitközség ide költözhet be, hogy a zsidóság ünnepeit megtarthassa és fejlődő közösséget építsen. Ezen kívül többek között kialakíthattak egy oktatási termet is, így ha egy-egy diákcsoport érkezik és szeretne megismerkedni egy zsidó vidéki közösség múltjával, hagyományaival, akkor itt le tudnak ülni, mellékhelyiség és ruhatár is van.
Az avató szertartás részeként ünnepélyesen felszögezték a Mezúzát , a Tórát őriző helyiség ajtófélfájára, amit a soproni zsidók doyenje tehetett meg elsőként , igazi tiszteletbeli feladatként, mint sokat látott, sokat tapasztalt öreg úr, akit gyengéd szeretettel, ölelve, óvva kísértek oda a székéből a bejáratig. Azután valamennyien Tóra olvasásra indultak. Sok-sok év után az itteni elsőre. Miközben az udvaron a múlt nagyon mély kútjából feléledő jiddis dalokat énekeltek a meghívott előadók, azok bezengték a különleges hangulatú teret. Erejük, örömük és vigadásuk elsöprő spirituális erejével. Időtlenül és elragadóan.