2022
02
09
Lobo a farkas
Hatvan évvel ezelőtt mutatták be a Lobo a farkas című filmet. A Walt Disney rendezésű mozi rövidesen világhódító útjára indult. Így jó pár éves késéssel eljutott a kádári Magyarországra is. Gyerekkorom és gondolom kortársaim egyik nagy élménye volt. A filmet Ernest Thompson Seton könyve alapján készítették el. Aki a vadnyugati állattörténetek mester írója volt. Lobo-ról írt történetével már 1898-ban világhírre tett szert. Maga Rudyard Kipling, a Dzsungel könyvének nem kevésbé híres szerzője is elismerte ,hogy állattörténeteinek alapját Seton művei ihlették meg. Ernest Thompson Seton új-mexikói utazásai során ismerte meg Lobo legendáját. A helyi marhatartók és cowboyok beszéltek neki egy olyan farkasról, amelynek üvöltése rettegésben tartotta a környéket,az általa vezetett kurumpai farkas falka királya ugyanakkor termetével, megjelenésével is feltűnő volt. Kimagaslott a többi állat közül, mancsának mérete pedig elborzasztotta a marhapásztorokat is. Gyűlölték, de tisztelték is egyben, mert hiába próbáltak ellene tenni, az általa irányított csapat hétről-hétre, hónapról-hónapra alaposan megtizedelte a marhacsordákat és a birkanyájakat. Bátorsága és ravaszsága messze földön szóbeszéd tárgya volt az ott élő emberek között. Évekig hiába akarták elejteni a nagy vadászt , az senkinek sem sikerült. Kikerült minden csapdát, felismert minden emberi ügyeskedést, ami az ő és falkájának vesztére tört. Akkoriban hatalmas összeget 1000 dolláros vérdíjat tűztek ki rá. Hosszú ideig eredménytelenül.Végül mégiscsak megtalálták a módját hogyan terítsék le. Párjának az ugyancsak szépséges, aranyszőrű nőstényfarkasnak Blankának a hibája lett mindkettőjük végzete.
Ennyi tehát a legenda dióhéjban, és a film, ami gyönyörű természeti környezetben és világsztárok szereplésével hódította meg a nézőket végleg beírta magát a filmtörténelembe is. Az már az író Ernest Thompson Seton másik nagy érdeme,hogy a természet szeretetére, az állatok tiszteletére tanította már kora ifjúságát is, azután később nemzedékek hosszú sorát. Nem mellesleg sokan a cserkészmozgalom megalapítójának tartják őt, talán nem véletlenül.
2022
02
09
Kegyelmet az erdőnek
Kegyelmet kér az erdő és könyörög, mint mindig. Egy tegnapi kormányrendelet ugyanis szabad utat enged az irtáshoz. Megszünteti azt a tilalmat, hogy “az állam száz százalékos tulajdonában álló, a természetvédelmi, Natura 2000, tájképvédelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű, természetességi állapotú, és az erdőfelújítási kötelezettségre vonatkozó előírást alapul véve természetes mageredetű erdőfelújításra alkalmas erdőben tarvágást alkalmazzanak”. Tudom átkozottul kell a tűzifa télire. De nem lehet olyan súlyos a helyzet, hogy egyik napról a másikra hozzanak egy hatalmas károkat okozó rendeletet. Minek van akkor az évszázadok tudományos műhelyét képviselő erdészeti szakma? Mi a rendeltetésük az erdővédelem tudósainak és szakembereinek? Ha ennyire semmibe veszi őket a kormány, akkor nagyon nagy bajok vannak.
Néhány hónappal ezelőtt még komoly kampánytémája volt a kormánypártnak az erdősítés, fiatal csemetékkel ültettek be hatalmas területeket, hangzatos neveket adtak az akcióknak,( Újszülöttek erdeje stb), amit avatások követtek, magas rangú kormány tisztviselők jelenlétében adták át azokat a jövőnek.A fák, az erdők számokban kifejezhetetlen értéket képviselnek. Közvetlen szerepük van a klímavédelemben, természeti egyensúlyt képviselnek, a jövő védnökei, akikre mindig számíthatunk,hogy az egyre forróbb éghajlattól, az aszálytól megvédjenek bennünket. Most pedig egyik napról a másikra a hazánkat pusztító legnagyobb aszály közepén nekiindulhatnak a modern, nagy teljesítményű STIHL fűrészekkel. Nincs kegyelem. Immár természetvédelmi területeken is vághatnak, dönthetnek, darabolhatnak és bárhol kijelölhetnek a szállításokhoz erdei utakat, további károkat okozva. Tarra pusztíthatják a hegyoldalt és a völgyet,síkvidéket. Dehát ennyire kellene a fa? Ennyire, hogy még a szakmai tudományos műhelynek számító Soproni Egyetem szakértőit, kutatóit és oktatóit sem kérdik meg. Nem egyeztetnek velük. Egyáltalán mi a véleményük erről? És ha meg is kérdeznék a véleményüket, figyelembe vennék szakmai szempontjaikat, akkor is volna -e egyáltalán egy csekély beleszólásuk is a dolgok menetébe? Tudjuk amióta alapítványokba szervezték a felsőoktatási intézményeket valószínűleg pont az ő szerepük sínylette ezt meg leginkább.
2022
02
09
Komáromi nosztalgia
Az utcáknak,miként az embereknek is, megvan a maguk sorsa.Ez itt a József Attila utca Komáromban. Itt nőttünk fel számos utcabéli kortársammal együtt. Évtizedekkel, több,mint fél évszázaddal kell visszatekinteni, hogy a Dunára merőleges kicsi utca emlékei visszarepüljenek a múltból. És igaz, minél messzebbre kutakodik az emlékezet, annál képszerűbbek és annál pontosabbak a régi történések. Itt a hatvanas évek derekán alig volt gépjármű forgalom. Egy TEFU iroda volt a sarkon, régi Csepel teherautók forgalmának szabályozója. Ezért aztán ,amikor az utcabéli gyerekek játszottak naphosszat a József Attilán, akkor csak azokra kellett figyelni. Egyébként szabadon lehetett focizni, gokartozni, bicikli versenyeket, tenisz rangadókat és mi egymást ide szervezni. Májusban az utcai lámpák fényénél cserebogarakat gyűjteni.Aztán ott volt a mai boltocska helyén Fejei Géza temetkezési vállalkozása.Maszek vállalkozás volt ez. .Díszes halottas hintóval, régi szertartásokkal, eltűnt idők hagyományaival. Családi házunk udvarában volt a “telephely” raktára. A “szín alatt” koporsókkal, magával a gyászhintóval és egy asztalos műhellyel, ahol javítgatni, díszíteni is lehetett a szükséges kellékeket. Még fejfákat is. Emlékszem reggelenként kihallatszott a kopácsolás Géza bácsi műhelyéből, aki feldíszítette a megboldogultak utolsó útjára a koporsókat és nagyon ügyes kézzel feliratot is készített az elhunyt nevével és születési, halálozási dátumával. Lehet sokaknak morbidnak hat az ilyen gyerekkori élmény. Nekem akkoriban ez természetes volt. Sőt olyannyira természetes, hogy emlékszem amikor bújócskáztunk a legötletesebb és legmerészebb, akit aztán nem nagyon mert senki megtalálni, éppen egy üres koporsóba bújt. Hát ezek a nem mindennapi életképek is hozzátartoztak az utca képéhez. Miként Berka István szabómester varrodája, Both András fogtechnikus műhelye, ahol barátommal Both Bandival, a mester fiával, ámulattal néztük a műfogsorok mesteri kialakítását, a fúrást-faragást, szagoltuk a különleges illatokat, amit a műgyanta árasztott magából és aztán az elkészült pótlás számtalan rászoruló életét könnyítette meg. Egykori házunk mellett, amelynek négy ablaka a képen látható, ott húzódik Baliga Tibi barátomék háza. Ő sajnos két évvel ezelőtt már meghalt, de én úgy látom őt, mintha ott állna most is mellettem. Vele rengeteget játszottunk az utcában, és udvarunkon is. Bátran elmondhatom, ha nem lett volna ilyen csodálatos gyerekkorunk, akkor színtelenebb felnőtt világot is éltünk volna.
Miként a Both család fejének, úgy az én apámnak is volt műhelye. Ő rádió és tv szerelő volt. Egyszer újságíró lepte meg, mert furcsának találta,hogy édesapám cégtábláján Dr.Kuntz Zoltán felirat díszeleg. Hogy lehetséges az, hogy egy műszerész jogi doktori címet tulajdonít magának? Ez valamiféle trükk lehet, törte a fejét derék riporterünk. Aztán mi mást sem tehetett, minthogy bekopogott apámhoz. Ott aztán megtudta, hogy apám valóban jogi doktorátussal rendelkezik, csakhogy a Kádár rendszerben, mint gyanús , reakciós elem ezt a foglalkozást évekig nem űzhette, így lett belőle rádió és tv szerelő. A történethez persze az is hozzá tartozik, hogy ezt természetesen, a Dolgozók Lapjának munkatársa nem írhatta meg akkoriban, de azért utólag is elolvasva azt a régi cikket, az újságíró tisztességére legyen mondva, semmi rosszindulatút nem fabrikált össze. Márpedig ez a maszekvilág idejében ugyancsak ritkaságnak számított. Nincsen annyi rendelkezésre álló hely, amiben el lehetne mondani a József Attila utca néhai lakóinak és magának az utcának a történetét. Sok-sok oldal sem adná vissza azt a korszakot, azt az életet, ami az akkoriban még csendes kis utcában zajlott. Úgy gondolom majd máskor, ha időm engedi, folytatom. Mostanra azonban még annyit feltétlenül hozzá kell tennem, hogy szerintem az utca mára nagyon sokat változott és sajnos nem a javára. Hiányzik innen a sok-sok gyerek, az utcai zsibongás, a számos különleges karakter a felnőttek világából és a sok színes, érdekes történet, ami szebbé és jobbá tette akkori életünket, Na de ezt, mint már írtam, talán majd máskor…