2023
02
05

Ferenc pápa

Atyám én így akartam találkozni veled. A metrón utazva, vagy a 8-as buszon zötykölődve, a Plaza de Mayo világszép terének egyik padján üldögélve, vagy a külváros szegénynegyedében, ahol nyomorultak próbálgatják olcsó alkoholmámorukban az argentin tangót. Ott akartam hallgatni téged, amikor a Pampák felől fújnak a hideg szelek és a Szentháromság városában, a Jó Szelek úrnőjének, Szűz Máriának hódol az óceáni kikötő. Meséltél volna az Andok szabadságáról, az öböl felett sikoltozó sirályok ősi daláról? A nagyvárosokról, a száz mérföldekre nyúló nyitottságról. Arról, hogy kapukat kell nyitni a szívünkben, hidakat építeni lelkünk örömei és fájdalmai felett, hidakat egymáshoz, hogy belássuk ideje lenne megérinteni egymást, fekete ében bőrünkben, vagy sárga maszatos gyerek arcunkban, akár fehéren, mint a hópelyhek friss tapadása. Hogy juthattunk idáig? Hullákból építünk hegyeket, keresztekből esőerdőt, lángba akarjuk borítani világunkat? Mert nem akarjuk érteni egymást, mert nem tudunk túllátni magunk börtönén. Hallod-e! Nem kellett volna ide jönnöd, amit a világnak üzensz ,azt már régen megüzented. Láttattad egyszerűségedben, kifejezted apostoli szerénységedben és minden felett álló szeretetedben., szegényeket ölelő karjaidban. Aki hallani akarta, úgyis meghallotta. Segélykiáltásainkat azonban megneszelted emberhalló füleddel. Ezért tudjuk, mégis jönnöd kellett. Isten küldöttjeként jönnöd kellett! Most csak kérlelhetünk, esedezve esedezünk, ne hagyj itt bennünket, mert jó szelekre, jó levegőre van szükségünk. Mert ha itt hagysz bennünket,mi itt megfulladunk az önmegtagadásban, hazugságainkban és hitehagyásunkban. Foglyul ejtették nemzetünket,félrevezettek bennünket és úgy tűnik magunktól képtelenek vagyunk szabadulni, a megosztásból, a gyűlöletből, a hamisságból. Fekete fellegek országából. Ezért könyörgünk legalább hagyjál itt valamit magadból, ami ártóinknak rémuralmát végre megbontja. Valamit, ami szent irányjelzőként visszatérít bennünket ezeréves utunkra. Kérve kérünk, ne menj el!Hagyj itt nekünk valamit magadból!


2023
02
05

Paraszti bölcsesség

Most valahol mind “földművelők” vagyunk.A világháló és minden hírforrás, hirdetés tele van palánta kínálattal, növényvédelmi anyagokkal, kerti eszközökkel, százféle fóliasátrakkal, faiskolák, kertészetek se vége, se hossza kínálataival. Tombol a tavaszi dömping. Pénzre váltva az igazi földművelők egykori hajtóerejét: aminek ősi parancsa, kenyeret kell adni magunknak, kenyeret az élethez. De a Föld, hiába volt itt a napja, már sóhajtozik fájdalmában. Föld Anya könnyezik, mert látja ,hogy nagy a fölhajtás, de az eredmény pusztuló, elsivatagosodó tájak, végtelenségig kihasznált talajok, megmérgezett vizek, tarra vágott országnyi erdők. Itt a képen még bölcsek vonulnak, paraszti bölcsek, szép hitűek, akiknek kisujjában volt a tisztességes földművelés tudománya. Aki tudták, hogyha kapni akarok, akkor önzetlenül adni is kell. Okosan és megfontoltan. Úgy ahogy apáiktól tanulták az évezredek során. Ők az utolsók voltak, akik szent tisztelettel köpték meg tenyerüket, mielőtt egyetlen kapavágást is ejtettek volna. Most a romlás virágainak korszakát éljük. Minden területen. Mert azt hisszük, hogy a felfújt, kikozmetikázott, ragyogva magát kínáló zöldség és gyümölcs agráriumunk mai csodája. Civilizációnk remekműve. Nem így van. A Gyümölcs az volt még, amit dédapáink és anyáink kérges tenyere teremtett meg, sokszor keserves munkával, kínzó meghajlással. Mégis büszkeséggel nézték és mintha örömteli áhítattal haraptak volna bele az első idei termésbe, itták volna az első korty őszi bort. Ők még tudták a Föld is él,akár mi is mindannyian , ezért aztán Anyánkként kell bánni vele, hogy továbbra is éljen, és viruljon velünk együtt. Adja hihetetlen bőségét, ameddig csak lehet. Ehhez viszont a hagyomány tisztelete és becsülete kell,hogy fennmaradjon. A harácsoló,tékozló, mindent pénzzé sajtoló kevélység a pusztulás útja.
(Fotó: Fortepan)

2023
02
05

Gyantás ciprus

Azt hiszem megtaláltam a Fertődi Esterházy kastély angol parkjában a fák legönzetlenebbikjét. A Gyantás ciprust, amit sokszor tévesen Gyantás cédrusnak hívnak. Ez a fa a látszat ellenére él, sőt tele van élettel. Fakéreg helyett, mély hasadásokkal, bütykökkel teli könnyen sebezhető csupasz testét kínálja égető nyári forróságnak, téli hideg szeleknek, rovarok és apró lények millióinak. Törzsén,most hogy a tavasz kirobbanóban van hangyák, bodobácsok, cincérek vonulnak tömött sorokban. Madarak,mókusok raknak fészket odvaiba, ő pedig mindezt szilárd fensőbbséggel tűri immár évtizedek óta. Azóta amióta Umlauft császári és királyi sokszorosan kitüntetett, európai hírű parktervező, 1906-ban megálmodta ezt a csodálatos kertet. Teleültettette szebbnél szebb, különlegesnél különlegesebb faegyedekkel,amelyek ma is díszítik a parkot, bohókás, kacskaringós utakkal megtoldva. Ebből a ciprus nemzetségből a kert csak két példányt őriz még, de azok az egek felé törve büszkén hirdetik, hogy az életet másokkal bőkezűen megosztva, másoknak éltetteret adva, és nem kevés áldozatot vállalva, úgy van csak igazi értelme a létezésnek, a teremtett világnak.


2023
14
04

Washington park

Egyik kedvencem ez a kis park Sopronban. Nyaranta leülök egy kicsit az itteni padok egyikére és élvezem a város zsibongását. Jó itt lenni közel a város szívéhez. Jó itt elgondolkodni a világ dolgairól. Nepomuki Szent János szobra azonban nagyon megtévesztő. Vajon mit keres itt az egyház vértanújának emlékműve, abban a parkban amelyet eredetileg Washington Györgynek állítottak ? Miért nem Washington szobra van itt, vagy éppen az övé is? Annak a Washingtonnak, aki az Egyesült Államok első elnöke volt és akit a nagyhatalom ma is nemzeti hősként tisztel, hiszen a nagy ország megszületésének minden harcában, történelmi fejezetében aktívan részt vett. Ő volt a függetlenségi háború főparancsnoka és az alkotmányozó nemzetgyűlés elnöke. És az akkor megszületett alaptörvény (1790) máig érvényben van, mint a világ egyik legrégibb – hatályos – írott alaptörvénye. Az amerikai alkotmány történelmi hatása felbecsülhetetlen volt, hiszen a Montesquieu-i elvek alkalmazásával, és az alapvető szabadságjogok megfogalmazásával mintát adott nem csupán a nagy francia forradalom, de valamennyi polgári berendezkedést választó állam számára. A lényeg ennyi, de hogy a derék soproni városatyák miért emelték ezt a szerény parkot 1932-ben, akkor amikor Magyarország és benne Sopron leginkább a Trianon okozta sebektől vérzett. Ki tudja miért? Amerika alig több,mint egy évtizeddel azelőtt szemrebbenés nélkül aláírta az Antant békediktátumát. Országunk pedig akkor már Olaszországtól és Németországtól remélte a megcsonkítás jóvátételét. (Rövid időre később részben meg is kapta azt.) Mégis az akkori városvezetőink le tudták győzni az aktuális politikai nyomás késztetéseit és fájdalmát és egy olyan államférfi 200. születésnapjára alkották meg ezt a szép kis parkot, aki végső soron hibái és bűnei ellenére is nagyon pozitív szerepet játszott a világtörténelemben. Bizony tárgyilagosan döntöttek. És ez a kis park,amely olyan közel áll szívemhez túl élte a második világháborút is. Az amerikai liberátorok bombázását, sok pusztulást és halált okozva éppen Sopronban. És túlélte a szovjet rémuralmat is, amely ugyancsak sok halált és pusztulást okozott. Túlélte 56-ot, amikor éppen azok az amerikaiak, a szabadság bajnokai, nem segítettek nekünk a szovjet agresszor elleni harcunkban, akik ma is régi alkotmányuk törvényei szerint élnek. Most viszont segítenek a megtámadott Ukrajnának. Ezért háborúpártiak? Kik a háborúpártiak? És kik a békepártiak ?Szegény magyarjaink ebben is megosztottakká váltak. A kormányunk meg felerősíti, szántszándékkal gerjeszti ezt a megosztottságot, és közben komoly tiszteletet követel. De hát azt követelni nem lehet, azt bizony ki kell érdemelni. Georg Washington se követelte azt ki 1932-ben a soproniaktól. Megadták neki a tiszteletet épeszű és tárgyilagos, bölcsesség vezette megfontolásból.
Azt pedig, hogy ki volt igazából a háborúpárti és ki a békepárti a mostani drámai ukrajnai háborúban, majd a történelem elkövetkező folyama dönti el. Remélhetően történészeink a jövőben éppolyan tárgyilagos ítélhetnek majd, mint annak idején Sopron városvezetői döntöttek a Washington park létesítéséről is.
Könnyen meglehet, hogy Nepomuki Szent János akár már tudja is, ő valóban száz százalékig békepárti volt.

2023
14
04

Voltunk mi magyarok, soproniak együtt

Talán még sokan emlékeznek 1989 március 15.- re. Soha még annyi ember nem töltötte meg a Petőfi teret. Ezrek voltak ott. Boldog soproniak, izgatottan és emelkedett szívvel vonultak fel. Mindenki örült, mindenki lelkesült. Ó, Anyám hová lett az a gyönyörű nap? Ki válaszolja most ezt meg? Egy szebb világ , egy jobb világ, egy gyűlölet nélküli , szabad világ reményében jöttek ki a városlakók házaikból, olyanok is akik aztán már többé soha… Ezrek álltak ott a készülődő szabadság kapujában. Úgy hívták a független demokratikus szervezetek, hogy forradalmi menet. És hogy miért volt ez annyira szép és őszinte ? Mert tudták és érezték egy új ország készülődik. Egy új város ébred a tavaszi szelek szárnyán a dermesztő hideg télből. Fény borította be akkor a teret és már eltűnőben volt, több mint 40 év sötétsége. Reményt adó szikra fénylett a szemekben. Vajon lesz-e még ilyen esélye ennek az országnak, ennek a népnek, ennek a városnak,ami akkor az övé volt? Az ő kincse lehetett. Ma ki tudna ennyi boldog, felszabadult lelkű, tiszta érzésekkel teli sopronit egységbe hívni? Olyan egységbe,amikor a szívek és a lelkek egymásra találnak, a kezek egymásba forrnak, az akarat azonossá válik, életfelfogástól, nézetektől függetlenül, ha csupán fél óra erejéig is. Ne feledjük, voltunk ilyenek is. Voltunk mi magyarok, soproniak együtt, voltunk egymás szemében bátrak és hősök pontosan 34 éve. És talán még leszünk is. De már nagyon sok a hazugság, a fájdalom, az árulás, a bűn, a hamisság és a fondorlat, nagyon mély a szakadék ahová süllyedtünk.Újra gyermeki hittel, ártatlan reménnyel kéne ahhoz mindenkinek utcára vonulnia, hogy a “sötétség délben” végre eltakarodjék. Most szomorú dolgok kavarognak körülöttünk. Fájdalmasan szomorúak. Aki nem akar tudni róla és érdekből elégedettséget színlel, fogát csikorgatva becsapja önmagát is, az is tudja valahol ezt. És fel kell hogy tegye néha a kérdést: Akkor csaknem három és fél évtizede, vajon ezt akartuk,ami most van? Ezt akartuk? Mindenki magában őszinte szívvel kérdezze, mert legalább egyszer az életben meg kell kérdeznie önmagától.


Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide