Muszlimok Sopron hűségéért
Egy évszázada alakult meg a Rongyos Gárda. Kevesen tudják, hogy az önkéntes harcosok között, akiknek a velencei tárgyalások kicsikarása is köszönhető, és ami végül a soproni népszavazáshoz is vezetett, több muszlim felkelő is szolgált. további részletek
Csak senkinek se mondd el!
Nyolcmillióan nézték meg azt a Csak senkinek se mond el! című dokumentumot a YouTube-on, amely a lengyel pedofil papokról szól. Ezzel szemben jóval kevesebben kíváncsiak azokra a filmekre, azokra a tényekre, amelyek egy-egy az ifjúságot példaadóan nevelő atyát mutatnak be. további részletek
“Tökéletlen emberek”
Az autista fiú évek óta a saját világának a rabja. Ám nem valószínű, hogy ő ezt fogságként éli meg. Már nagykorú és reggel viszik a speciális iskolába. Ott szeretet és gondoskodás fogadja. Néhány hónappal ezelőtt áthelyezték egy másik csoportba és akkor kinyílt számára a világ.
Ének ezerkilencszáznyolcvankilencről
Most is a hangod hallom te átkozott, eltékozolt Szabadság
Miért is hagytunk veszni egy álmot, ami régen bennünk eggyé vált
De sokat terveztünk kopott városokban, éreztük valami épülni kezd magunkban
Hogy minden majd megváltozik és megszolgált világunknak értelmet ad
Rád csodálkoztunk Napnyugat, de a szovjet csizma alatt ropogott Európánk nyomora
Később azt gondoltuk, majd másként néz ránk, és asztalához ültet a győztes társaság
De hálát miért is reméltünk ? Már tudom, akkor kéz a kézben mennünk kellett volna…
Az idő azonban csak egyszer nyitotta ki sejtelmes kapuját
Azon csak egyszer léphettünk volna át, de mi nem hittünk benned eléggé
Ó eltékozolt, átkozott Szabadság!
Most itt állunk megvezetve, vakon a fényt keresve, kettéhasított országunk ingó talaján
És valahol egy szürke elhagyott sarokban hegedűnk sírja 1989 bús dalát
Pedig hány hősünk szaggatta testét, égette fiatal csontját éretted?
És lelkünk mélyén biztattak őseink, izzott szellemszívükben a láng
De mi apróra váltottunk mindent és semmit sem kockáztattunk érted
Ócska lomként sarokba dobott, meggyalázott Szabadság
Akik mertek volna azok hallgattak, karjukba dermedt az igazság
Szótlanul nézték a lassan érő romlást, az érdemtelenek dölyf-táncát
Mert mi zajlik most éppen, mekkora árat fizet ezért a jövőfaló magyarság?
Ti pedig hol voltatok akkor bátor fiúk, tiszta szemű igazak és lányok ?
Késő van már, a lihegő, kifulladt Földet bánatvirág könnye áztatja
Hiába kiáltottak az idők jósai, figyelmeztetésük hamvadt tűzbe szállt
Miért is hagytunk veszni egy álmot, ami egykor bennünket összeverbuvált
Most is hallom a hangod, te átkozott, eltékozolt Szabadság
Joy, aki túlélte a cári család kivégzését
Mindig akadnak túlélők. A legborzalmasabb terrornak és kivégzéseknek is akadnak túlélői. Ebben a híresen- szomorú történetben azonban nem emberről van szó, hanem egy kutyáról. Joy, a Romanovok, a cári család kedves spániel kutyája volt , aki egyedül élte túl az 1918. július 17-én lezajlott vérfürdőt Jekatyerinburgban, az Ipatyev-házban. további részletek