2020
17
04

Katonai művelet

Az öregember egy zsebkendővel megtörölte a szemét. – Hát sor került rám is ?! – morfondírozott. Két hónapja volt már a kórházban, előrehaladott tüdőrákkal és combnyaktöréssel került be. 84 éves volt. Csinos, zöldszemű és hosszú, vörös hajú ápolónő közölte vele, hogy neki is mennie kell. A lány megigéző hajfürtjeit kendőbe rejtette, az öregúr azonban egy alkalommal meglátta, amikor ki kellett bontania. – Igazán szép kis teremtés ! – suhant át az elismerés a fejében. Kár, hogy ő mondta meg nekem. Dehát ilyen az élet, a szépet mindig porig sújtja a rossz.  Aztán más jutott eszébe: – Júlia! Igen ő volt ilyen – mosolyodott el. Olyan boldog emlék. Ő huszonöt volt, Júlia meg tizennyolc. – Milyen messze tűnt a káprázat- sóhajtott beteg tüdejével, majd érezte, hogy vér gyűlik egybe a szájába. Hosszan, vontatottan köhögött. A nyálban úszó vércsomót beleköpte a zsebkendőjébe. Nyomorultnak érezte magát, de így volt ez már vagy egy éve, amióta meghalt a felesége, senkire sem számíthatott.  – C;est La Vie! – nyugtázta magában és a takarója mellett fekvő kacsáért nyúlt. Hirtelen belépett a kórterembe a főnővér. Az öreg összerezzent.

– Na papa készülődik már ?! – kérte számon, vészjósló tekintettel  a gubbaszkodó férfit, aki még egyet pisilni szeretett volna, de most éppen elakadt a számára amúgy is fájdalmas és kínos műveletben.

– Igen – nyögte ki csendesen. A főnővér elrobogott. Még ketten voltak rajta kívül a kórteremben. Az egyikük időnként sóhajtozott, másikuk halkan hörögve haldoklott. – Jó neki – gondolta az öreg, már nem tudják kidobni. – Én persze mindig végigcsináltam mindent. A háborút nyolcévesen. Halottakat látni a romok között.  A porba dőlt házukat, és zokogó anyját, aki hiába várta a férjét haza. Eltűnt a fronton, mint annyian. Ötvenhatot is megcsinálta, majdnem akasztották, csak egy távoli rokon közbenjárásának köszönhette, hogy életben maradt. A Kádár rendszert, amiben az volt a csuda, hogy látta egymást csókolgatni az elvtársakat, akik később, a rendszerváltás után menedzseres kézfogással üdvözölték egymást. – Uram-bátyám, micsoda színváltás! Mit ér az élet? Mennyi mindenen kellett keresztül mennie, tudva tudván, hogy szinte semmi értelme. Csak azért mégis voltak szép napjai. Júlia. A gyerekek. Munka és foci. Sakkozni is szeretett. Néha külföldre utaztak nyaralni,már Arankával. Szerette a feleségét…

– Még mindig nincs kész ?! – tört rá ismét a cápa arcú főnővér.

– Nem megy – nyögte ki panaszosan. Vizelete így is mellécsorgott, sárga terjedelmes foltot hagyva a lepedőn .

– Vén disznó! – morogta magában a főnővér. De aztán, még hátrafordult: – Öt perc múlva újra itt leszek és addig végre készüljön el- sziszegte ellentmondást nem tűrően. Nem tudta, hogy ez katonai művelet?! Felsőbb helyről érkező utasítás – tette hozzá jelentőségteljesen.

– Nem, ez embertelenség ! – suttogta utána az öregember, de most már alig jött ki hang a torkán. A távolba révedt a tekintete és már a felboruló kacsa sem érdekelte. Júliára gondolt, akivel egy csónakban ültek valamikor a hatvanas évek elején. – Milyen erős volt akkor még a karom! Egyszer áteveztem a tavon Balatonföldvárnál, a Tihanyi révnél kötöttem ki. Istenem, Balaton, nyár, szerelem. Milyen gyönyörű volt az a lány. Hosszú, vörös, göndör hajával. Hajszálfinom, selymes bőrével. Ahogy ölelték egymást a víztükörben meglátták egybe fonódó testüket. A tó soha még nem volt olyan sima, annyira nyugodt és fenséges, aztán később sem  az elkövetkező évek alatt. Pedig hányszor járt a Balatonra. Barátokkal, szerelmekkel, családdal, gyerekekkel, utoljára szegény feleségével, akit a rák egy évvel hamarabb elvitt. Most egy nagyot sóhajtott és a titokban markában szorongatott tabletták utolsó darabját is a szájába gyömöszölte. – Nem szabad köhögnöm, hogy ki ne essenek- ez volt az utolsó gondolata. Meg az, hogy végre sikerült valamit nem végig csinálnia. És ezen bágyadtan elmosolyodott.

 

 

 

Fénykép: csodálatosbalaton.hu


2020
14
04

Új világhírnökök a koronavírus árnyékában

Akik napjainkban születnek azok majd évek múlva a koronavírushoz, a világjárványhoz kötik  jeles napjukat. Ám nemcsak az egyéni sorsuk nyitányára emlékeznek majd, hanem arra is, hogy akkor változott meg minden a Földön. további részletek


2020
06
04

Mi ez a szájmaszk őrület?

Egyszerűen nem értem. Országunk a nagylelkű, önzetlen osztogató szerepét játssza a szomszédos országokkal. Észak-Macedóniába 150 ezer, Horvátországnak és Szerbiának 300 ezer szájmaszkot és ötezer védőruhát is küldött. Itthon meg házilag gyártják a maszkokat, vagy  500-800 forintos áron veszik a gyógyszertárakban. további részletek


2020
06
04

Kétévesen a Balaton partján

1958 nyara a Balatonon. A földi paradicsom, amikor az emberfia még mindenre nyitott, mindent lát, amit később már nem, vagy nem is akar észrevenni. Egy apró bogár, vézna nádszál a világot jelenti. Nem tudja még, hogy ami lent van, az ott fenn is, és megfordítva ugyancsak. Később, amikor ez már tudatosul benne, az egyre nagyobbat és többet keresi, elfelejti, hogy egykor a kicsiben is mindent megtalált. további részletek


2020
02
04

Számít még, hogy mit írnak, mondanak rólunk magyarokról?!

Az az igazság, hogy jobban szeretem, ha dicsérnek bennünket, magyarokat. Az elmúlt évszázadokban erre is volt példa. Most európai és tengerentúli médiumok, tv-műsorok tucatjai cikiznek bennünket az elhíresült korona-törvény miatt, amely korlátlan időre terjesztette ki a vészhelyzetet. további részletek


Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d blogger ezt szereti: